2015. január 11., vasárnap

Grosics Judit írása

Most sincs aktualitása, hacsak nem ez a kép, de olyan régóta megakartam osztani: Nincs évforduló, nincs konkrét ok – ha az nem, hogy nem szabad őt elfelejteni. 


A képen: Sebes Gusztáv edző, az Aranycsapat szövetségi kapitánya, Gellér Sándor és Grosics Gyula az Aranycsapat kapusa egy mérkőzésen (forrás: stefan2001.blogspot.com)


A családi krónikában értem ahhoz a részhez, ahol aktuális megemlíteni Gellér Sándort, papa tartalékos kapusát. Eszembe jutott Bocsák Miklós könyve, amelyben megszólaltatta Sanyi bácsit. Megkerestem azt a részt, bemásolom. Mert ennél szebben, ennél több szeretettel, ennél tisztább szívvel senki nem beszélt papáról. Csodálatos ember, igazi nagy lélek tud ennyire szeretni, ilyen egyszerűen, szívhez szólóan beszélni. „Máig őrzőm azt a magnetofonszalagot, amelyben Gellér Sándor, a Grosics mögé szorult, örök második beszélt róla.

"- Itt Gellér Sándor, nyolcszoros válogatott és negyvenhétszeres tartalék. A Gyuláról? Hogyne, szívesen!... Ha valaki, hát én mindent tudok róla... Én voltam az árnyéka. Nem is tudom, mi lett volna vele, ha én nem vagyok. És mi lett volna belőlem, ha ő nincs?!
- ... Az isten szerelmére, félre ne értse, amit az előbb mondtam. Soha nem tekintettem riválisomnak. Hiszen imádtam, rajongtam érte, arra is képes voltam, hogy kipucoljam a cipőjét, hogy megcsináljam a fürdővizét, annyira csodáltam. Ismételten kérem, ne értsen félre, hiszen nekem már az is megtiszteltetés volt, csodálatos érzés, és ma is csodálatos emlék, hogy tartalék lehettem, hogy a kispadon ugyan, de címeres mezben ülhettem annak a nagy csapatnak a kispadján, a nagy Grosics tartalékaként...
... Szóval, nagyon nagy kapus volt. Jobb a Jasinnál is, ő volt a legnagyobb! Magyarországon elsőként ő érdemelte volna meg az aranylabdát!
Ha a világ futballjában nevezhetünk egyáltalán valakit is úttörőnek, hát akkor ő volt az! A negyedik hátvéd, a csodálatos kifutásaival: szinte beleborzongtam a kispadon. Utánozni igen, azt meg lehetett próbálni, de tökéletesen csinálni azt nem...
Hogy valaki mindig, századmásodperc pontossággal megérezze, mikor kell kiindulnia, egyáltalán mikor szabad kifutnia...
És ez csak egy csodálatos tulajdonsága volt a sok közül. A ruganyossága, a reflexei...
Mégsem bírta ki a modorát senki. Rajtam kívül... Egy emberséges, emberszerető, csupa lélek, drága nagy hülye!
Hogy mennyi flúgja volt!
Igaz, minden kapusnak van flúgja. Én sem vagyok normális. Nincs olyan kapus, aki teljesen normális lenne. Állsz a kapuban egyedül... Sokáig semmi, és akkor egyszercsak rajtad múlik minden.
Hát igen, Grosics Gyula azon kevesek közé tartozik, aki már játékoskorában legenda lett.
A Fekete Párduc...”

A magyar kapuban Gellér Sándor (forrás: labdarugo.be)



Gellér Sándor: válogatott magyar labdarúgó, az Aranycsapat cserekapusa. Pályára lépett a londoni 6-3-as mérkőzésen. Született: 1925. július 12 ." (a lányával az általános iskolában egy osztályba jártunk, a fiába meg szerelmes voltam - neki persze fogalma sem volt erről  )

Grosics Judit