2014. november 28., péntek

Karácsony FUTBALL ANNO-módra

Miután a blog 2. születésnapjára szervezett játék egyik nyertese úgy döntött, hogy karácsony közeledtével felajánlja nyereményét rászorulóknak, arra gondoltam, miért ne csatlakozhatnánk többen is ehhez a remek kezdeményezéshez?


forrás: www.pfla.hu


Várom azokat a régi focis könyveket, sportújságokat, magazinokat akár a közelmúltból is, amikre már nincs szükségetek, vagy több példány is sorakozik a polcaitokon és úgy érzitek, talán mások szívesen olvasnák ezeket.

Én pedig vállalom, hogy a december 20-ig összegyűlt felajánlásokat személyesen viszem el egy idősek otthonába és adom át az ott lakóknak a Futball Anno olvasói nevében. Mit szóltok hozzá?

A felajánlásokat és további ötleteket, segítséget a futballanno(kukac) gmail (pont) com címen várom. 


Niki

2014. november 4., kedd

20. SZÁZAD ELEJI CIKK A VÁCI FOOT-BALLISTÁKRÓL



Váci csapatkép az 1920-as évekből (forrás: flickr.com)


Megkezdették már működésüket foot-ballistáink a szentendrei szigeten. Naponta öt órától hétig rúgják a nagy labdát. Rendes kaput még nem állítottak fel, hanem csak gyakorolják magukat egyelőre a rúgásokban. Mindjárt elterjedt a híre a sportnak Tahitótfaluban is. Nem egy tejes-asszony újságolta már a héten, hogy: „a szigeten minden délután, úgy estefelé garabonciás diákok járnak, oszt egy nagy görögdinnye félit rúgnak ide-oda. Félig meztelenek a garabonciás diákok, szaladnak ész nélkül olyan tarka ingekben, mint a komédiásoknak meg a plánétásoknak van, s mikor egyik-egyik eléri azt a nagy gömböt, nagyot rúg rajta, az meg a levegőbe repül, oszt van olyan is köztük, a ki a fejivel meg följebb akarja lökni. Nem is szólnak egymáshoz semmit, csak futkároznak a míg be nem sötétedik. Van köztük kicsiny, nagy, öreg, fiatal, kopasz, nagy hajú, mindenféle fajta, de rendes bugyogó egyiken sincsen, meg oszt mindig elzavarják a tehén csordát, úgy, hogy a falu kondása azt mondta, hogy ha nem félne tőlük, hogy megfogják őtet, hát meghagyigálná rögekkel, de egyik-másik nagyon jól tud szaladni, talán kengyelfutó is volt már szegény. Jó, hogy reggel nincsenek ottan, mert akkor ugyan várhatnának a váciak a tejükre, mink ugyan el nem mernénk menni melletük.”
No de ez semmi, azért ne csüggedjenek el foot-ballistáink ettől a kritikától; szolgáljon nekik vigaszul az, hogy a nép eleinte a vonatot is megkövezte, ördögmasinának nevezvén azt.
Csak előre! Kitartás! rúgjunk, a míg rúghatunk!

HAJRÁ VÁC!

(1902. június 29. Váci Hírlap XVI. évf./26. szám)