2014. június 27., péntek

Liebster Award-díjat kaptam

A Liebster Award egy vándordíj, mely körbejár a bloggerek között. Célja, hogy tovább népszerűsítsük írásainkat, ugyanakkor ez egy rendkívül jóleső érzés is, ha egy "kolléga" elismer és mások figyelmébe ajánl. Velem most ez történt, a Kislány, nagy foci bloggerétől, László Ágitól kaptam meg ezt a díjat, amit nagyon köszönök neki. Nagyon megtisztelő számomra, főleg mivel napi rendszerességgel olvasom a posztjait és írásait.

Ági feltett néhány kérdést, amire igyekszem válaszolni és nekem is lesz majd pár kérdésem egy másik blog írójához, akinek egyben tovább is adom a díjat.
De ne szaladjunk előre, jöjjenek a kérdés-válaszok:
- Miért éppen a régi idők focijáról írsz?
A labdarúgás, mint téma soha nem volt kérdés nálam, hisz végigkíséri az életemet ez a sportág annak ellenére, hogy nem tudok játszani :) A TF-en szakdolgozatírás előtt álltam és nagy gondban voltam a témát illetően. Azt biztosan tudtam, hogy labdarúgás lesz az egyik alappillér, viszont a Sporttörténet tanszékhez szerettem volna mindenképpen írni. Mivel édesapám fradista, elég sok FTC-vel kapcsolatos könyve volt otthon, egyszer azokat nézegettem és megakadt a szemem a Sárosi György-féle tablóképen. Elkezdtem olvasni róla és az 1938-as vb-ről, egyre többet kutattam, míg végül összeállt egy teljes szakdolgozat "A magyar labdarúgás története dr. Sárosi György pályafutása tükrében (1901-1943)" címmel. Hatalmas könyvtáram lett és egyre mélyebbre ástam magam témában, mígnem egy nap ez a szenvedély kiforrott a Futball Anno-blogban.
- Van kedvenc régi nagy játékosod?
Mint említettem, dr. Sárosi György mai napig az abszolút favoritom, de Bozsik Józsefet játékintelligenciája, tudása és az ehhez tartozó szerény magatartása miatt nagyon nagyra tartom. Sajnálom, hogy egyiküket sem láthattam élőben játszani, kitűnő játékosok és remek emberek lehettek.
- A jelenlegi labdarúgók közül kinek a játékát kedveled leginkább? Van kedvenc csapatod?
Debrecenben születtem és ez egy olyan kapocs, amely életem végéig elkísér. Egyébként már nem járok aktívan meccsekre, de tv-ben azért igyekszem nyomon követni a történéseket. Ha egy nevet kellene megemlíteni, akkor Del Piero lenne az, akinek a tudást, technikáját és játékintelligenciáját a legtöbbre tartottam (vagyis még jelen időben is érvényes), az ő játékán nőttem fel, és ráadásul még személyesen is találkozhattam vele. Örök emlék marad.
- Ha egy könyvet ajánlhatnál az olvasóknak, melyik lenne az?
A régi foci témájánál maradva mindenképp az önéletrajzi írásokat ajánlanám az olvasók figyelmébe. Sárosi György, Hidegkuti Nándor könyvei nagyon érdekesek, nekem mindig az a leghitelesebb, amikor a játékosok saját szemszögéből követhetem végig a pályafutásukat. De ha egyetlen könyvet kellene kiemelnem, akkor a nemrég elhunyt Grosics Gyula: Így láttam a kapuból c. írása lenne az. 

***
És akkor íme az én kérdéseim a Cseresznyeszilva-blog szerzőjéhez, Szilvihez:
- Honnan jött a blog ötlete?
-Mi a kedvenc témád az egészséges életmód területén és miért?
-Mi az a néhány természetes kozmetikum, ami nem hiányozhat egyetlen nő táskájából sem?
-Ha egyetlen szépségtippet kellene javasolnod, mi lenne az?
(KN)

2014. június 26., csütörtök

Találkozásom Szepesi Györggyel

A múlt héten volt szerencsém személyesen is találkozni Szepesi György korábbi rádiós kommentátorral, az Aranycsapat 12. tagjával. Nem mondom, hogy nem izgultam a találkozás előtt, hisz mégiscsak egy példaképről, a magyar sportújságírás egyik legendás alakjáról van szó.


Ez a félsz persze pillanatok alatt elszállt, amikor meghívtam a focis kiállításra és úgy beszélgettünk hosszú perceken keresztül a telefonban, mintha mindig is ismertük volna egymást. Nem hiába, no, 70 éve ez a szakmája.



Szepesi György 1922február 5-én született Budapesten. 1945-től lett a Magyar Rádió munkatársa. 1946-tól kezdett lapokban publikálni. 1951-1954 között a Testnevelési Főiskola hallgatója volt. 1967-1975 között a Magyar Rádió szakszervezeti bizottságának elnöke volt. 1975-1978 között bonni tudósítóként dolgozott. 1978-1986 között az MLSZ elnöke volt, 1982–1994 között a FIFA vezető testületének tagja. 1981-1992 között a szórakoztató és sportfőosztály osztályvezetője volt. 1982-1994 között a FIFA vezető testületének tagja volt. 1996-1997 között a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja volt. A FIFA 2012-es budapesti kongresszusán a szervezet legrangosabb kitüntetését, a FIFA Érdemrendet vehette át.


És hogy milyen sportkommentátor volt? A következő eset ezt hűen illusztrálja: a magyarországi televíziózás kezdetén a nézőknek is szokásuk volt, hogy ha a televízió és rádió ugyanazt a mérkőzést közvetítette, lehalkították a tévét és Szepesi rádióközvetítését hallgatták hozzá, mert így élvezetesebb volt a mérkőzés.




Visszatérve a találkozásra: a Labdarúgás művészete kiállításon tett látogatásunknak apropója is volt, a nemrég elhunyt Grosics Gyulára emlékeztünk Grosics Edinával, a legendás kapus kisebbik lányával és családjával együtt. Szerettem volna, ha Buzánszky Jenő is csatlakozik az illusztris társasághoz, ám ő betegsége miatt az utolsó pillanatban lemondta a találkozót. 

forrás: blikk.hu
Grosics Edina kisfiával, Kiss-Grosics Tamás Gyulával

A szomorú aktualitástól függetlenül nagy élmény volt Gyuri bácsival találkozni, aki maga a két lábon járó magyar futballtörténelem és rengeteget lehet tőle tanulni. Örömmel válaszolgatott az újságírók kérdésére és fiatalokat megszégyenítő pontossággal idézett fel régi mérkőzéseket, eredményeket. Mindezt tette úgy, hogy februárban töltötte be 92. életévét.

Szóba került például az osztrákok elleni 100. mérkőzésünk, amire szerinte nem fordított kellő figyelmet a közvélemény, illetve kifejtette a játékrendszerekről alkotott rosszalló véleményét is. Szerencsére volt mire emlékeznünk Kozák Lajos fotóinak nézegetése közben, Grosics Edináéktól pedig azzal búcsúzott, hogy találkoznak június 30-án, a "Fekete párduc" temetésén :(


A múltkor említettem, hogy Fenyvesi Mátéval nem készítettem közös képet (van már rólunk korábbról), most viszont odaálltam Szepesi György mellé és megörökítettük a találkozásunkat. Remélem nem bánjátok, hogy most ezt közzé teszem, hisz mindig nagyon megtisztelő, ha a labdarúgásunk történelméből találkozom valakivel, aki ott volt és átélte azokat az eseményeket, amelyekről többek között a Futball Anno oldalán is beszélni szoktunk. 

És szerintem teljesen mindegy, hogy labdarúgó, riporter vagy hozzátartozó az illető, hallgassuk őket figyelmesen 1000. alkalommal is és becsüljük meg, hogy vannak nekünk.

(KN)


Kapcsolódó írások:

2014. június 20., péntek

Takács II József (Budapest, 1904. június 20. – Budapest, 1983. szeptember 3.)

Takács József a Vasas, a Ferencvárosi TC és a magyar labdarúgó-válogatott egykori csatára. Háromszoros magyar bajnok és ötszörös bajnoki gólkirály. A sportsajtóban Takács II néven szerepelt. Testvére Takács Géza volt, aki szintén az FTC labdarúgója volt.

forrás: tempofradi.hu

Pályafutását kapusként kezdte. Ifi labdarúgóként egy társa sérülése miatt próbálták ki mezőnyjátékosként. 1917 - 1926 között a Vasasban futballozott. Az 1925/26-os bajnokságban 29 gólt és ezzel gólkirályi címet szerző Takács felkeltette a Ferencváros érdeklődését, amely egy évvel később le is szerződtette. Első ferencvárosi idényében ismét gólkirály lett, ezúttal 31 találattal, valamint magyar bajnoki címhez és Közép-európai Kupa-győzelemhez segítette a zöld-fehéreket. Az FTC a Közép-európai Kupa döntőjében az előző évben finalista osztrák Rapid Wien csapatát fektette két vállra. Az első mérkőzést Budapesten játszották, ahol a zöld-fehérek 7-1-re nyertek. Takács három gólt vállalt. A visszavágót ugyan a Rapid nyerte 5-3-ra, de összesítésben a Ferencvárosi TC bizonyult jobbnak és nyerte el a kupát. Takács a sorozatban összesen 10 gólt lőtt, így a kupa góllövő listájának élén végzett. 1932-ben ismét bajnokságot nyert a Fradival, méghozzá úgy, hogy a csapat még csak pontot sem vesztett, mind a 22 bajnoki mérkőzését megnyerte. Takács 42 gólig jutott, így megint gólkirály lett. Két évvel később, miután harmadszor is a dobogó legfelső fokára állhatott a csapattal, befejezte pályafutását.

A válogatottban

A magyar válogatottban 1923-ban mutatkozott be, ahol 10 év alatt 32-szer húzhatta fel a címeres mezt és 26 gólt szerzett. 1924-ben tagja volt a párizsi olimpián részt vevő csapatnak, de pályára nem lépett. Franciaország válogatott kapusa, Maurice Cottenet az 1927-es Magyarország-Franciaország mérkőzés után lemondta a válogatottságot, miután Takács hatszor vette be kapuját. A mérkőzés 13-1-es magyar sikert hozott.

Sikerei, díjai

  • Magyar bajnok: 1927-1928, 1931-1932,1933-1934
  • Magyar bajnoki gólkirály:
    • 1925-1926 (29 gól)
    • 1927-1928 (31 gól)
    • 1928-1929 (41 gól)
    • 1929-1930 (40 gól)
    • 1931-1932 (42 gól)
  • Közép-európai kupa (KK)
    • győztes: 1928
    • gólkirály: 1928 (10 gól)
  • az év labdarúgója: 1924-1925
  • az FTC örökös bajnoka: 1974

(forrás: wikipédia)

A Puskás-stadionnál jártam

Grosics Gyula ma egy hete, 2014. június 13-án örökre itt hagyott minket. Másnapra az MLSZ megemlékezést szervezett a Puskás Ferenc stadion toronyépületéhez, ahová természetesen én is elmentem.



A facebookon már megírtam nektek, mennyire megdöbbentett az a létszám, amely fogadott: több volt az újságíró, mint a szurkoló. Bízom benne, hogy a temetésén azért ennél többen megjelennek és leróják tiszteletüket az Aranycsapat kapusa előtt.



Ha már a stadionnál jártam, bementem az épületbe és lefotóztam nektek azt a néhány "ereklyét", amit ott találtam. Nem sok, de nem is számítottam igazi múzeumra. Ennek ellenére mindenkit csak biztatni tudok, hogy menjen el és nézze meg az Aranycsapat óriás képét és készítsen velük egy közös fotót. Aztán pedig töltsétek fel a facebookra és mutassátok meg az ismerőseiteknek is, hogy nekünk is volt valaha világverő csapatunk.

Az Aranycsapat képe

Albert Flóriánról is megemlékeznek a főépületben

Büszkeségeink

Érdekességek az Aranycsapatról

Grosics Gyula (1926-2014)


Centenáriumi emlékmű

2014. június 19., csütörtök

A közös szenvedély

Augusztus 7-től egy új labdarúgással kapcsolatos francia film kerül a mozikba A közös szenvedély címmel.




A történet: Néhány, a labdarúgást szenvedélyesen szerető eltökélt szakember a 20. század elején összefog egy közös cél érdekében: hogy létrehozzák a Nemzetközi Labdarúgó szövetséget, amely összefogja, képviseli az érdekeit az akkor még formálódó labdarúgó sportágnak. Az ambícióik mellett a kezdeti nehézségek ellenére is kitartva, a legendás Jules Rimet vezetésével megalakul a Fédération Internationale de Football Association, ma ismert nevén a FIFA. Az alapítók erőfeszítései nyomán 1930-ban megrendezésre kerül az első Labdarúgó Világbajnokság Uruguayban, és útjára indul egy olyan sikertörténet, amely mára a világ legismertebb sportjává tette a labdarúgást, melynek világbajnokságai az Olimpiák népszerűségével vetekszenek.


rendező: Frédéric Auburtin
forgatókönyvíró: Frédéric AuburtinJean-Paul Delfino
zeneszerző: Jean-Pascal Beintus
operatőr: Inti Briones
vágó: Olivier Gajan

szereplő(k): 
Tim Roth (Sepp Blatter)
Sam Neill (Joao Havelange)
Thomas Kretschmann (Horst Dassler)
Gérard Depardieu (Jules Rimet)
Jemima West (Annette Rimet)
Karina Lombard (Linda)
Fisher Stevens (Carl Hirschmann)

(forrás: port.hu)

A Labdarúgás Művészete

Korábban már ajánlottam nektek ezt a nagyszerű kiállítást, most pedig képeket és egy kis beszámolót is hoztam róla. Ti láttátok már a digitálisan felújított fotókat? Ha igen, hogy tetszett?



Szusza Ferenctől Tichy Lajosig, Bozsik Józseftől dr. Fenyvesi Mátéig megannyi kiváló futballistáról láthattok képeket és fázisfotókat, ha ellátogattok a Millenáris Teátrumba. A labdarúgás művészete kiállítás anyaga eredetileg Csanádi Árpád Labdarúgás c. könyvéhez készült, ám Kozák Lajos fotóiból csak néhány jelent meg a könyvben, a többi tekercs 60 évig porosodott a fotográfus padlásán. A képeket végül megtalálták és digitálisan felújították, az eredmény pedig önmagáért beszél.



Nekem személyes kedvenceim lettek a fázisfotókból készült kisfilmek, melyek HD-minőségben és szuperlassított módon mutatják meg Grosics Gyula védéseit vagy Puskás legendás csüdrúgását. Nem túlzok: hosszú percekig el lehet nézni ezeket a videókat és tanulni belőlük. Sőt, szívem szerint kötelezővé tenném az akadémiák számára, hogy a fiatalok lássák és tudják, hogy az '50-es években tőlünk tanult a világ és ezeket a mozdulatokat próbálták meg ellesni a játékosainktól.

Buzánszky Jenő cipője és sípcsontvédője


A képeken és a kisfilmeket túl különleges ereklyék is megtekinthetők a kiállításon, Buzánszky Jenő cipője, Sebes Gusztáv eredeti jegyzetei vagy a Puskás-féle Real Madrid labdája szintén óriási élmény lehet az érdeklődőknek.



A labdarúgás művészete kiállítás augusztus 5-ig látogatható a Millenáris Teátrumban (Budapest, 2. kerület). 
További információk: www.alm.hu

Kapcsolódó írások:

Már látogatható a Kispesti Futball Ház

Szerda délután megnyitották a Kispesti Futball Házat, amely a XIX. kerület labdarúgóklubjának állít emléket.

"Több mint kétéves folyamat eredményeképpen állunk most itt. Most már a Bozsik Stadionon túl is van egy hely, ahol az érdeklődők és a klub szimpatizánsai megismerkedhetnek a csapat múltjával és jelenével" - jelentette ki Gajda Péter, Kispest MSZP-s polgármestere. Hozzátette, reményei szerint ez a zarándokhely a XIX. kerület egyik nevezetessége lesz.


A városvezető az MTI-nek elmondta, hárommillió forinttal támogatták az intézmény létrejöttét, illetve további kétmillióval segítik a rezsi fizetésében és ingyen biztosították az önkormányzati tulajdonban lévő épületet a kiállításhoz.

"Méltó helyet kaptak ezek az emlékek. Lehetőség és kötelesség is továbbfejleszteni a kiállítást" - mondta Tarnai Richárd, a Fidesz-KDNP kispesti választókerületi elnöke.

Gyimesi László, a klub korábbi játékosa és a Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület elnöke arról beszélt, hogy három cél vezérelte a szervezetet, amikor megálmodta az intézményt. Állandó és folyamatosan bővülő kiállítással akarták bemutatni a kispesti labdarúgás immár 105 éves történelmét. Az is cél, hogy a ház találkozási pontként szolgáljon a Honvéd szurkolói, illetve korábbi és jelenlegi játékosai, vezetői számára, valamint a jövőre nézve újjászervezze a kispesti klubért, labdarúgásért rajongók táborát.



A kiállítás, melyet a Budapest Honvéd relikviákkal támogatott, keddenként és csütörtökönként 16 órától tekinthető meg, illetve a hazai mérkőzésnapokon két órával a kezdés előtt.

A tárlaton sálak, kitűzők, jegyek, kupák, tablóképek mellett külön vitrint kaptak a klub legendás futballistái, így többek között Puskás Ferenc, Bozsik József, Tichy Lajos, vagy éppen Kozma Mihály.

(forrás: MTI) 

2014. június 18., szerda

Találkozás dr. Fenyvesi Mátéval

A Labdarúgás művészete kiállítás megnyitóján volt szerencsém egy kis időt együtt tölteni dr. Fenyvesi Mátéval. A népszerű "Tüske" volt a díszvendég és mivel egy kicsit korábban érkezett a többi meghívottnál, egy ideig én kísérgettem és vezettem körbe a kiállításon.


Korábban már találkoztam vele személyesen egy dedikálás alkalmával, de akkor csak futólag, most azonban több időt is eltölthettem a társaságában és erről szeretnék nektek mesélni.

A beszélgetés során szóba kerültek a régi nagy játékosok, mesélt Grosics Gyula betegségéről és Rudas Ferenc állapotáról, felidézte a kiállítás fotóinak történetét, mesélt régi sztorikat. Mindezt olyan szerényen, olyan szűkszavúan tette, hogy kedvem lett volna megörökíteni és megmutatni a mostani válogatott játékosoknak, hogy tessék, ez az alázat, így is lehet a labdarúgásról beszélni amellett, hogy milyen eredmények is vannak a háta mögött.



De nem voltam tolakodó, nem csináltam közös fotót és nem készítettem interjút vele. Pedig ő aztán megérdemelné, hogy körülrajongjuk, hogy sorban álljanak az emberek az aláírásáért függetlenül attól, hogy manapság ki melyik csapatnak szurkol. Egy Európa-bajnoki bronzérmes labdarúgóról van szó.



Becsüljük meg a korábbi nagy játékosokat, beszéljünk róluk és tanuljunk tőlünk: alázatot, tiszteletet és a labdarúgás szeretetét. Mert ha valakik, ők igazán megérdemlik.

(KN)

Kapcsolódó írások:

2014. június 14., szombat

Grosics Gyula emlékére

Ismét itt hagyott minket egy legenda. Grosics Gyula, az Aranycsapat kiváló kapusa, a népszerű "fekete párduc" a tegnapi napon, 89. életévében örökre eltávozott közülünk. 

forrás: stefan2001.blogspot.com
Grosics Gyula (1926. február 4. - 2014. június 13.)
"Hogyan lettem labdarúgó? Hogyan kedveltem meg ezt a szép sportágat? Bizony, nagyon törnöm kell a fejemet, hogy visszaemlékezzem öt-hatéves kölyökkoromra, azokra az időkre, amikor először kapott el a grundfoci-láz, amikor sötétedésig kergettük a dorogi salakon a rongylabdát, s elszenvedtük az első anyai nyakleveseket a kései hazamenetelért..."
(Grosics Gyula: Így láttam a kapuból)


Nehéz ilyenkor bármit is írni, hiszen ez a veszteség nemcsak Magyarországot, hanem az egész világ futballtársadalmát megrázta. A szomorú hírről megemlékezett a külföldi sajtó, az UEFA, a FIFA honlapja is, a facebookon pedig percenként olvasható volt egy hír, egy történet, egy videó Grosics Gyuláról.



A Futball Anno másfél éves fennállása során sok kritika ért azzal kapcsolatban, hogy miért kell a régi idők focijával foglalkozni, hisz az élet megy tovább, a régi sikereket felváltották a jelen kor kudarcai és kár azon keseregni, hogy mi történt 60 évvel ezelőtt pl. a világbajnoki döntőn. A blogom célja azonban éppen az, hogy megemlékezzünk ezekről a sikerekről, elmerengjünk a régmúlt eseményein és bizalommal tekintsünk a jövőbe. Persze szomorú apropók mindig is lesznek és évfordulók is, ám továbbra is az a meggyőződésem, hogy együtt sokat tehetünk azért, hogy a magyar labdarúgás korábbi korszakairól és játékosairól is méltóképpen megemlékezzünk ne csak akkor, ha aktualitása van. Ezért örülök, hogy egyre több facebook oldal jön létre a régi nagyok tiszteletére, hogy kiállításokat szerveznek az Aranycsapat tagjairól, hogy Barcelonában olyan étterem nyílt, ahol a falon Czibor és Kocsis tekint le a vendégekre stb.


forrás: stefan2001.blogspot.com


Szívből remélem, hogy Grosics Gyula nevét még sokáig hallani fogjuk (nem csak ma és holnap) és a fiatalok is büszkék lesznek a hajdani kapusra, abban pedig csak titkon tudok bízni, hogy lesz majd egy generáció, amely valóban példaképként tekint Puskásékra, Sárosiékra és a többi kiváló focistára. Mert a legendák örökké élnek!

Nyugodjon békében, Gyula bácsi!


"Ne felejtsd el - folytatta halk hangon -, nem az volt számodra nehéz, amíg kiharcoltad a válogatottságot, erre még futotta a tehetségedből. Az igazi erőfeszítést és küzdelmet pályafutásodban az fogja jelenteni, hogy meg is maradj a válogatott csapat kapujában. Ezt pedig csak akkor érheted el, ha szorgalmas leszel, s nem engedsz a könnyű élet csábításának." 

(Édesapja intelme Grosics Gyulához)

Kapcsolódó írások:

Grosics Gyula

Győzni jöttünk?...

A Labdarúgás Művészete címmel nyílik kiállítás a Millenárison