2014. február 25., kedd

Fogl Ferenc képsorozat

Fogl Ferenc az egyik legsikeresebb lengyel labdarúgó klub, a Ruch Chorzów edzője 1938-1939-ben.





(Képek forrása: stefan2001.blogspot.de)

2014. február 24., hétfő

"Akkor még kocka alakú volt a laszti, amikor Albert Flórián játszott..."


Albert Flórián, a magyar labdarúgás egyetlen aranylabdása
Akkor még kocka alakú volt a laszti, amikor Albert Flórián játszott – legyintenek a mai futballt istenítők. Lehet, de az Aranylabdát akkoriban is odaítélték, nem csak manapság. A futball változott, de egy adott korszak legjobbjának lenni, abszolút értelemben is jelentőséggel bír. Eusébio 1965-ben nyerte el a France Football Aranylabdáját, Bobby Charlton 1966-ban, Albert pedig 1967-ben.
Előbbinek szobrot állítottak Lisszabonban a Benfica stadionja, a Luz előtt, Charlton – aki kétszer is vesztes angol válogatottban játszott a magyarok ellen úgy, hogy Albert a két meccsen három gólt szerzett – Sirként látogatja a Manchester United meccseit, a mi Albertünkről azt tudja az utca embere, hogy fradista. Ami ugyan nem múló állapot, de az örökkévalóság szempontjából maradandóbb, hogy az Üllői úti létesítményből Albert Flórián Stadion lett.
NÉVJEGY
ALBERT FLÓRIÁN
Született: 1941. szeptember 15., Hercegszántó
Klubja: a középcsatár 1952-ben lett az akkori Bp. Kinizsi igazolt játékosa, és pályafutása végéig, 1974-ig az FTC futballistája maradt
351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett
56 nemzetközi kupamérkőzésen játszott (BEK: 8, KEK: 4, VVK: 35, UEFA-kupa: 9), 33 gólt szerzett 
Eredményei: VVK-győztes (1965), VVK-döntős (1968), VVK-elődöntős (1963), UEFA-kupa-elődöntős (1972), négyszeres bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), Magyar Kupa-győztes (1972)
Háromszoros gólkirály (1960: 27 gól; 1961: 21 gól; 1965: 27 gól)
Válogatottság/gól: 75/31
Sikerei: vb-5. (1962), vb-6. (1966), Eb-3. (1964), Eb-4. (1972), olimpia bronzérmes (1960)
Vb-társgólkirály (1962, 4 gól)
Világválogatott (1968, a brazilok első vb-címének 10. évfordulója; 1973, a nyugatnémet vb-ezüstérmes Willie Schulz búcsújátéka)
Európa-válogatott (1972, a belgrádi Szport lap megalapításának 10. évfordulója)
Aranylabdás (1967)
Visszavonulása (1974) után különböző beosztásokban (technikai vezető, ifiedző, utánpótlás-szakágvezető, szakosztályelnök, szakmai elnökhelyettes, tiszteletbeli elnök) a zöld-fehér klub alkalmazásában állt. Edzőként Líbiában tevékenykedett (al-Ahli Bengazi 1978–1982, 1985) 

AKI FOGTA: NOSKÓ ERNŐ (Újpesti Dózsa, 15-szörös válogatott)
„Arra pontosan emlékszem, hogy ezerkilencszázhatvanötben játszottam bajnokin először a Fradi ellen, de az eredményre nem emlékszem, arra viszont igen, hogy az Üllői úton nem játszottam soha, mert a Fradi-pályát átépítették, a két csapat kettős rangadók keretében a Népstadionban játszotta a bajnoki meccseit. Biztos azért nem maradt meg bennem az eredmény, mert a vesztes meccsekre nem emlékszem…”
Noskó: Flórival szemben nem volt ellenszer
– Ezek szerint az FTC ellen több volt a vereség, mint a győzelem?
– Tényleg nem tudom. De egy meccs megmaradt bennem, illetve az előzmények. Alig vertem gyökeret a csapatban, és a Fradi elleni rangadó előtt a Honvéddal játszottunk. Egy-egy lett, Tichy Lajos gólt rúgott, aztán jött az FTC. Mi mindig felmentünk a szabadság-hegyi rejtekhelyre, aztán a mérkőzések előtt sétáltunk a Margitszigeten. Mit ad isten, a kaszinónál összeakadtunk a honvédosokkal, ami persze nem volt nehéz, mert ők a szigeti Honvéd-házban készültek. Tichy odaszólt nekem: „Öcsi, remélem, Albertot is ugyanúgy rugdosod, mint engem!"
– És Flórit rugdosta?
– Naná, keményen! Lehet, hogy az ellenfelek panaszkodtak, de az NB I-ben egyszer sem voltam kiállítva tizenegy év alatt!
– Alberttel szemben mi volt az ellenszer?
– Nem volt ilyen. Tudtuk például, hogy Rákosi beadásaira Flóri a rövid sarokra fut be, az öt és felesről vagy fejel vagy belepörget a labdába. Nem szórakoztam, ha fel akart ugrani, megfogtam a dresszét. Volt olyan, hogy megtéptem a lyukacsos trikóját, de akkor is sokszor megelőzött.
– Pedig tudták, hogy Rákosi a rövid sarokra adja be a labdákat...
– És akkor mi van? Messiről is tudják, hogy ördöngősen cselez, mégsem tudják elvenni tőle a labdát.
– Mit lehetett ellene csinálni?
– Mondjuk rávetődni, de azt azért mégsem tehettem. Ha tizennyolc méterre a kaputól megkapta a labdát, életveszélyesen tudott vele kapura fordulni. Nem lehetett elérni, mert úgy fedezte a labdát. Az előredöntött teste alatt volt a labda. El lehetett kanalazni, de gyakran csak szabálytalanul.
– Albert tartott öntől?
– Nem hiszem. Neki senkitől sem kellett tartania. Cristiano Ronaldo vagy Messi kitől tartana? Erre születni kell!
– A pályán kívül milyen volt?
– Nem volt barátkozó típus, de ő ilyen, így kell elfogadni. Újpestiként úgy láttam, a Fradiban nagyobb nimbusz övezi, mint a Dózsában bárkit is. Nálunk sohasem volt, hogy Göröcs és az Újpest, vagy Bene és az Újpest, náluk viszont volt ilyen, Flóri és a Fradi. Másrészt, amikor én a válogatottban Zámbó Sanyival zöldfülű voltam, egy dél-amerikai túrán a szálloda halljában ücsörögtünk, mikor jött Flóri, és látva, hogy ücsörgünk, mondta, menjünk együtt egy kis sétára. De hatalmas hírneve volt. Amikor a válogatott megérkezett valahová, a menedzserek rögtön nézték, Albert velünk van-e, mert nélküle sokkal kevesebbet fizettek a csapatért.
– Ön tartott Alberttől?
– Flóritól nem, én Varga Zoli ellen nem szerettem játszani.
– Na igen, kétszer is kötényt kapott egy Fradi–Újpesten. De miért volt a mumusa?
– Lendületesebb volt, kiismerhetetlenebb.
– Nem is szorult össze a gyomra, ha másnap Albertot kellett lefognia?
– Olyannyira nem, hogy ha Varga és Albert játékára is számítottunk, én kértem Barótit, Lajos bácsi, ha lehetne, én inkább Flórit fognám.
– Mit szólt Flóri, amikor keménykedett vele?
– Volt, hogy elküldött a p...ba.
– Ön hogyan reagált erre?
– Nem válaszoltam, mert bármennyire is felment a pumpa, a válogatottban együtt játszottunk, és különben is négy évvel idősebb volt nálam.

AKI MÖGÖTTE VOLT: SZŰCS LAJOS (FTC, 37-szeres válogatott)
„Két évvel vagyok fiatalabb Flórinál, a Dorogban már legalább harminc első osztályú meccset játszottam, amikor a Fradiba kerültem. Szinte zökkenőmentesen illeszkedtem be, ebben az is segített, hogy a csapat olyan meghatározó tagja, mint Albert, bízott bennem. De nem csak bennem, a csapatérdek minden felett állt, a kollegialitás volt a fontos. Ha ez megvolt, ment a játék, mert futballozni tudtunk.”
Szűcs Lajos: Flórinál jó helyen volt a labda
– Amikor a fedezetek hozták fel a labdát, Flórinak volt valamilyen kérése, hogyan játsszák őt meg?
– Á, dehogy! Manapság néha hallom, hogy a nagy sztárok így meg úgy kérik a labdát, nálunk az volt a módi, hogy Flóri mutatta magát, már tettem is a labdát, indulhatott a támadás. Az biztos, hogy jó helyen volt nála a labda.
– Sokat kellett Albert mögött lejsztolni?
– Most jön maga nekem ezzel?
– Próbálkoztam...
– A csapatszellemen és a kollegialitáson azt értettem, hogy mindenki tudta a feladatát. Fedezetnek mentem a Fradiba, nem csatárnak. Különben egy középcsatár gólokat rúgjon, ne foglalkozzon a védekezéssel. Meg tudja, hogy van? Ha nyert a csapat, akkor mindenki jó volt, ha vesztett, akkor meg mindenkit kritizáltak.
– Ott volt Flóri közvetlen közelében a pályán. Miben rejlett a titka?
– Nem tudták tőle elvenni a labdát. Úgy siklott a védők között, mint egy kígyó. És a testével remekül fedezte a labdát, jó érzéke volt a cselezéshez.
– Ki tud emelni egy mérkőzést is a sok közül, amelyen még önt is meglepte?
– Ezerkilencszázhatvanhétben három nullára nyertünk a Népstadionban az Újpest ellen. Na ezen a mérkőzésen Flóri nem közelről szerzett gólt, mint általában, hanem tizennyolc méteres hatalmas lövésből talált Szentmihályi kapujának bal felső sarkába. Szegény Miska, csak nézett, hogy Flóri ilyet is tud. De minket is meglepett vele.

AKI A GÓLPASSZOKAT ADTA: RÁKOSI GYULA (FTC, 41-szeres válogatott)
„Jövőre lesz hatvan éve, hogy ismerem Albert Flórit, még együtt kerültünk a kölyökcsapathoz. Kicsit csodálkozom, hogy ennyi gólt szerzett, de belegondolva, tömtem a jobbnál jobb labdákkal, végül is így alakult – kezdte a beszélgetést a legendás balösszekötő Rákosi Gyula, aki persze elnevette magát a tréfás bevezetőn. – Pályafutásom során több gólt is rúghattam volna, de inkább lepasszoltam neki a labdát..."
Rákosi: Flórira pláne igaz volt, a center ne védekezzen
– Sokat gyakorolták, hogy ön elfut a szélen, és a beadásából Albert gól szerez?
– Azért gyakorlás nélkül még nekünk sem ment. De komolyra fordítva a szót: igyekeztünk az edzéseken is a meccsekhez hasonló szituációkat kialakítani. Tehát lendületesen futottam el, a beadásra meg Flóri úgy érkezett, ahogy a mérkőzéseken is.
– Noskó Ernő azt mondta, hiába tudták, hogy Rákosi a rövid sarokra adja be a labdát, Albert meg befejeli, mégsem tudták megakadályozni. Miért nem?
– Mert Flóri Noskónál egy tempóval előbb indult a beadásra. Remek ütemérzéke volt. Azt is nagyon érezte a fejelések mellett, hogy mikor kell sodorni, pörgetni a labdát, mikor elég, ha csak beleteszi a lábát.
– Mégis, mi volt a titok?
– Pontos labdát adtam – ez most komoly –, ő pedig elé ment a beadásnak.
– Nem haragudott Albertre, hogy a labda visszaszerzésében kevesebbet vállal?
– Ne vicceljen: a center ne védekezzen. Ez rá pláne igaz!
– Mindig megértették egymást, sosem zördültek össze?
– Dehogynem! Volt, amikor nem találtuk az ütemet, Flóri a melegebb éghajlatra elküldve szólt, adjak már be rendesen, én meg replikáztam, hogy el kellene már találni az ütemet, mikor indul be.
– Van olyan mérkőzés, amelyet kiemelne a sok közül?
– Hogyne! Ezerkilencszázhatvanban az angolok ellen voltam először válogatott, Flóri góljaival kettő nullra nyertünk, én tettem naggyá a beadásaimmal. Aztán van még egy emlékem, már az öregfiúkkorszakból. Az EVIG ellen játszottunk az Üllői úton a hátsó füvesen, és az ellenfél a félidőben egy nullra vezetett. Szóltam neki, hogy ne ácsorogjon, mert ő a legfiatalabb. Morgott valamit, de aztán a második félidőben megrázta magát, négy egyre nyertünk.

AKI FÜTYÜLT RÁ: SZŐKE ISTVÁN (FTC, 13-szoros válogatott)
Rákosi Gyula rendszerint balról, a legendás jobbszélső, Szőke István jobbról adta be a labdákat Albert lábára, fejére. „Nagyon nagy élmény volt Flóri mellett játszani! Csak füttyentettem, kiáltottam neki, és oda sem nézett, de már küldte elém a labdát, aztán futott a kapu felé, mert tudta, hogy visszakapja. Állítom, hogy a világ bármelyik országában, a keményebb bajnokságokban is világklasszis lett volna.”
– Féltek tőle az ellenfelek? – Általában ketten is lógtak a nyakán, de rendszerint mégsem tudtak olyan szoros őrizetet köré vonni, amelyből ne bújt volna ki. Nem volt olyan védelem, amelyet egy-két csellel ne küldött volna szerteszét. S azzal, hogy legalább két embert lekötött, nekünk csatártársainak több levegőt, több helyet biztosított.
– Volt nézeteltérésük a pályán?
– Egy Üllői úti edzőmeccsen – Flóri ezeket is nagyon komolyan vette – megtréfáltam, de aztán meg is kaptam a magamét. Én sérülés miatt nem játszottam, csak az oldalvonal mellett futkároztam, és félszemmel figyeltem a meccset. Flóri a felezőnél indult, én meg kiáltottam neki. Egyből elém tette a labdát... Aztán rájött, hogy nem is vagyok a csapatban, és nagyon összeszidott. Nála minden meccs éles volt, és óriási tudásából fakadóan edzésen legalább úgy sziporkázott, mint a zsúfolt Népstadionban."
(forrás: nemzetisport.hu

Bécs-Brünn-Brooklyn - A zsidó futball aranykora az 1920-as években


Az első világháborút követő években élvonalbeli labdarúgók tucatjai hagyták el egy jobb élet reményében Magyarországot. Sokuk a szomszédos országok, eredetileg a cionista sportideálok mentén szerveződő, de egyre inkább profitorientált zsidó klubjaiban folytatta pályafutását. A Hakoah Wien minden évben igazolt budapesti futballistát, a klub olyannyira megerősödött, hogy – soraiban hat pesti zsidó labdarúgóval – 1925-ben megnyerte az első osztrák (egyben az első kontinentális) profi bajnokságot.
A Makkabi Brno 1921-ben még csak öt magyart foglalkoztatott, a morva klub aztán pár év alatt pesti futballisták tucatjait igazolta le, 1925-ig közel ötven (!) magyar fordult meg a csapat keretében. A Makkabi tisztán üzleti vállalkozás volt, keresztény futballistákat is igazoltak, rendszeresen túráztak, olyan csapatokat győztek le, mint a Real Madrid, vagy a Juventus.
Hakoah Wien: 1925
A Hakoah Wien 1926-ban az Egyesült Államokban vendégszerepelt, a Brooklyn Wanderers és a New Yoork Giants négy játékosukat is leszerződtette. A rövid életű (1921-1931) American Soccer League klubjai közül e két csapat, illetve a Hakoah Brooklyn magyarok tucatjait igazolta le. A liga 1931-ben tönkrement, ami egyúttal a zsidó futballklubok fénykorának végét is jelentette.

Szegedi Péter előadása 2014. február 27-én, csütörtökön, 18:00 órakor kerül megrendezésre a Bálint Házban. Az előadás facebook oldala elérhető ITT

(forrás: web.balinthaz.hu)

2014. február 14., péntek

Vicces bíró

Sárosi György visszaemlékezése egy dél-amerikai túráról:

Toldi Géza és Sárosi György (forrás: mlsz.hu)
Rio de Janeiróban három mérkőzést játszottunk - két döntetlen és egy vereség a brazil válogatott ellen, majd onnan visszautaztunk Sao Paulóba. Az olasz származású ellenfelek - a Palestra Italia játékosai - itt már egy kicsit keményebbek voltak. Toldi Géza sem maradt adós, úgyhogy a a bíró figyelmeztette is. Géza tiltakozott, amire a bíró - a legnagyobb meglepetésünkre - a hátsó zsebéből revolvert húzott elő, és Gézára fogta. 
Ijedten rohantam oda, és elhúztam Gézát a bíró elől. Rémülten vártam a döntést, s úgy gondoltam, hogy ha már nem lőtte le - kiállítja! Szó sem volt erről!!! A bíró zsebre tette a revolvert, és mintha mi sem történt volna, tovább vezette a mérkőzést.

(Vándor Kálmán: Üllői úti kapufák)

2014. február 11., kedd

Bodola Gyula (1912.02.15 - 1992.09.09.)

1912. február 15-én született Bodola Gyula (becenevén Dudus), 13-szoros magyar válogatott labdarúgó, a Nagyváradi AC egykori csatára.
forrás: egyvaradiblogjanagyvaradrol.blogspot.com


Bodola Gyula szülővárosában, Brassóban kezdett el futballozni, de már 18 évesen a Nagyváradi AC játékosa lett, csapata ekkor a román bajnokság egyik meghatározó egyesülete volt. A belső csatár és balösszekötő helyén egyaránt remeklő, gólérzékeny labdarúgó 1937-ben a Venus Bucurestibe szerződött, itt három év alatt két román bajnoki címet, és egy Román Kupát is nyert. 1939-ig 48 mérkőzést játszott a román válogatottban, ezeken az összecsapásokon 30 gólt szerzett. 1940-ben visszaigazolt a NAC-ba, amely ettől az évtől már a magyar bajnokságban szerepelt, itthon 1942-ben megválasztották az év labdarúgójának. A nagyváradi együttes 1943-ban megnyerte a pontvadászatot, ezzel az első vidéki bajnokcsapat lett Magyarországon.

1944-ben rövid ideig a Vasas, majd a kolozsvári Ferrar Cluj csapatát erősítette, 1946-ban került az MTK-hoz, ahol pályafutása végéig, 1950-ig szerepelt. 83 bajnoki mérkőzésen 35 gólt szerzett, egy bajnoki ezüst- és bronzérmet nyert a kék-fehérekkel.

Bodola 1940-ben mutatkozott be a magyar válogatottban. Már a debütáló mérkőzésén, az olaszok ellen eredményes volt, 1948-ig összesen 13 meccsen szerepelt és 4 gólt szerzett a nemzeti együttesben.

Visszavonulása után edzőként dolgozott tovább, elsősorban vidéki magyar csapatoknál. Megfordult a Szolnok, a Haladás, a Pécsi VSK, a Komlói Bányász, a Gyulai SE, a DVTK és a Salgótarjáni BTC kispadján is. 1992-ben, 80 évesen hunyt el Budapesten, 2008 novembere óta az ő nevét viseli a nagyváradi városi stadion.

(forrás: extrafoci.hu)

2014. február 6., csütörtök

Lóránt Gyula visszaemlékezése

forrás: magyarfutball.hu
Lóránt Gyula visszaemlékezése az 1954-es világbajnokságra:

"A legszebb pillanataim a magyar-brazil mérkőzéshez fűződnek. Természetesen nem a pályán kívüli 'csatához', hanem a továbbjutást eldöntő negyedik magyar gólhoz. 
Kemények, erőszakosak voltak a brazil játékosok. Nemcsak arra ügyeltünk, hogy ragyogó cseleikkel be ne csapjanak bennünket, hanem még a durvaságig menő keménységüket is paríroznunk kellett. 3:2-re állt a mérkőzése és talán öt perc lehetett hátra a kilencven percből. Rohamoztak a brazilok és bizony alaposan 'munkálkodtunk'. Julinho kapott labdát, lerázta magáról Lantost és az oldalvonal mentéről szépen ívelő beadást adott. Beavatkozni már nem tudtam és csak azt látom, hogy Didi a balösszekötő helyéről nagy erővel meglövi a labdát. A lövés az oldal és a felső kapufa találkozásáról pattant vissza ugyancsak Didihez. Mozdulni sem tudtunk a váratlan fordulattól. Újabb lövés, újabb kapufa. Grosics dobta magát, de nem biztos, hogy a gyilkoserejű, helyezett labdát védeni tudta volna. Még mindig nem tudtunk beavatkozni a játékba és szerencsénkre Didi harmadszor a kapu mellé vágta a labdát. De meleg helyzet volt. Azóta is sokat gondolkodtam azon, hogy került Didi olyan villámgyorsan szabadra, amikor ketten is őrizték állandóan. 
És azután jött a csattanó. Grosics észrevette, hogy Czibor a jobbszélen szabadon áll, gyorsan hozzájátszotta a labdát. Gyors lefutás, hajszálpontos beadás és Kocsis fejéről máris a brazil hálóban táncolt a labda."
(Sebes Gusztáv: A magyar labdarúgás)