2014. január 13., hétfő

Magyarok és az Aranylabda

Az idei Aranylabda-átadás kapcsán idézzük fel, milyen eredményeik voltak a magyar labdarúgóknak az elmúlt évtizedek szavazásain.

1956
Bár az Aranycsapat már túl volt a zeniten, azért három legenda még így is befért az első tízbe - nem is csoda, Puskás, Bozsik és Kocsis akkoriban világklasszisnak számított. Az elismerés első nyertese egyébként Stanley Matthews lett, aki (és ezt már akkoriban sem tagadták) egyfajta életműdíjként zsebelhette be a történelem első Aranylabdáját.
4. hely: Puskás Ferenc, Honvéd
6. hely: Bozsik József, Honvéd

8. hely: Kocsis Sándor, Honvéd



1957

Egy évre rá Puskást már hiába keressük a listán, a Száguldó Őrnagy éppen eltiltását töltötte - mielőtt leszerződött volna a Real Madridhoz. Így is van viszont magyar a jelöltek között szép számmal, Kubala és Kocsis külföldről, Bozsik és Grosics itthonról kerül fel a listára. A győztes viszont a királyi gárda argentin származású zsenije, Alfredo Di Stefano lett.
5. hely: Kubala László, Barcelona

9. hely: Bozsik József, Honvéd

12. hely: Grosics Gyula, Tatabánya
20. hely: Kocsis Sándor, Young Fellows Zürich



1959


Egy év kihagyás után tértek vissza az Aranylabda listájára a magyarok, Puskás már, mint a Real egyik legnagyobb sztárja, Tichy pedig mint az új magyar generáció csodacsatára. A Honvéd játékosa kis híján az első ötbe is befért, de nem kellett szégyenkeznie a hazai bajnokságból először és utoljára Aranylabda-jelöltként felmerülő Bundzsák Dezsőnek, a Vasas karmesterének sem. Albert Flórián neve először, Grosics Gyuláé viszont nem utoljára jelent meg az illusztris névsorban, melynek élén ismételten Di Stefanót találhattuk.

6. hely: Tichy Lajos, Honvéd

7. hely: Puskás Ferenc, Real Madrid

13. hely: Grosics Gyula, Tatabánya és Bundzsák Dezső, Vasas
20. hely: Albert Flórián, Ferencváros

Kocsis és Puskás
Kocsis és Puskás sem nyert Aranylabdát



1960


Kis híján összejött a csoda, a spanyol bajnok és BEK-győztes Puskásnak csak 17 pont hiányzott ahhoz, hogy az élen zárja a szavazást - így viszont a Barcelona korszakos zsenije, Luisito Suarez zsebelte be a dicsőséget. Ismét képviseltette magát a hazai bajnokság is, Göröcs János, mindenki Titije az Újpestből, míg az ördöngös jobbszélső, Sándor Csikar az MTK-ból került fel a listára.


2. hely: Puskás Ferenc, Real Madrid

19. hely: Sándor Károly, MTK és Göröcs János, Újpest



1961


Ismét egy honosított argentin, a Juventus zsenije, Omar Sivori kapja a díjat, és bár Puskás nem tudja megismételni egy évvel korábbi teljesítményét, az első ötbe azért így is befér. Grosics Gyula utoljára bukkan fel a legjobbak között, az Olajbányász kapusa olyan legendákkal holtversenyben zár a tizedik helyen, mint Hanappi, Masopust vagy Charlton.

5. hely: Puskás Ferenc, Real Madrid

10. hely: Grosics Gyula, Tatabánya

28. hely: Tichy Lajos, Honvéd


1962


Világszenzációt okozva a csehszlovák Masopust megelőzte Eusébiót, így megszületett a csehszlovák (és egyáltalán a kelet-európai) futball első Aranylabdája. A magyarok közül négyen is kaptak voksot, ráadásul mindannyian a hazai a bajnokságból érkezve: Göröcs bekerült az első tízbe, Albert visszatért a listára, miközben Solymosi „Pixi” először, Tichy Lajos pedig utoljára részesült a megtiszteltetésben.

10. hely: Göröcs János, Újpest

19. hely: Albert Flórián, Ferencváros és Solymosi Ernő, Újpest

25. hely: Tichy Lajos, Honvéd


1963


Hiába lett az 1962-es világbajnokság társgólkirálya, hiába nyert magyar bajnoki címet a Ferencvárossal, az Aranylabda-szavazáson csak a 12. helyig jutott a Császár vagyis Albert Flórián. Utoljára kerül fel a listára Sándor Károly, a legendás jobbszélső, és eleddig egyedüli alkalommal fordul elő, hogy kapus nyeri el az elismerést, a szovjet Lev Jasin személyében.

12. hely: Albert Flórián, Ferencváros

17. hely: Sándor Károly, MTK



1964


A legendás ellentétet továbbfeszítve egy Ferencváros- és egy Újpest-játékos került fel a magyarok közül az Aranylabda-jelöltek listájára - és bár egyikük sem tudta magát beverekedni az első tízbe, azt kár lenne elvitatni tőlük, hogy ők a legsikeresebbek a hazai Aranylabda-történelem szempontjából hét illetve hat jelölésükkel. A győztes a Manchester United skót legendája, Dennis Law lett.

11. hely: Bene Ferenc, Újpest

16. hely: Albert Flórián, Ferencváros

Bene Ferenc
Bene Ferenc hatszor is bekerült a legjobbak közé



1965


A rendszeres résztvevőnek számító Albert és Bene mellé visszatért Puskás, aki négy spanyol gólkirályi címmel, és csaknem húszéves pályafutással a háta mögött, még 38 esztendősen is képes volt a lista 13. helyén végezni. Olyan neveket előzött meg, mint Jasin, vagy a fiatal, szárnyait bontogató Beckenbauer. A díj a fekete gyöngyszem, Eusébio zsebébe vándorolt.


6. hely: Albert Flórián, Ferencváros

13. hely: Puskás Ferenc, Real Madrid

17. hely: Bene Ferenc, Újpest


1966


Ha Angliában világbajnokságot nyerünk, valószínűleg semmi nem menti meg a világot attól, hogy a Bene-Farkas-Albert trió besöpörje az Aranylabda szavazás első három helyét - viszont mivel kiestünk a negyeddöntőben, a France Football szakírói könnyedén láthatták a legjobbnak a győztes angol csapat vezérét, Bobby Charltont. A mieinknek persze így sem kellett szégyenkezniük, az első tízbe hárman is befértek, nem véletlenül, a brazilok elleni világbajnoki meccsen elkápráztatták a világot.

5. hely: Albert Flórián, Ferencváros

6. hely: Bene Ferenc, Újpest

7. hely: Farkas János, Vasas


1967


Európa legjobbja a France Football szavazásán egy magyar játékos, a Ferencváros csatára, Albert Flórián lett! "Szellemes, könnyed, bravúros cselező, elegáns labdavezetéssel, kiismerhetetlen cselekkel" - szóltak a méltatások. 28 ponttal előzte meg Bobby Charltont. Az élmezőnyben ott volt még Beckenbauer, Eusébio, Gerd Müller és George Best is. Azóta is ez a magyar futball egyetlen Aranylabdája…

1. hely: Albert Flórián, Ferencváros

10. hely: Farkas János, Vasas



1968


Bene és Albert még mindig kirobbanthatatlan az európai elitből, melléjük viszont felzárkózik az Újpesti Dózsa ifjú csatára, a 36 góljával az Ezüstcipőt is elnyerő Dunai Antal. Negyedikként ráadásul a Fradi bekkjének, Szűcs Lajosnak is sikerült voksokat gyűjtenie.

12. hely: Dunai Antal, Újpest

17. hely: Albert Flórián, Ferencváros és Szűcs Lajos, Ferencváros

24. hely: Bene Ferenc


1969


1969 kimondva-kimondatlanul is lezárt egy korszakot, az addigi években ugyanis valósággal hemzsegtek a magyarok a listán - ekkorra viszont már csak Bene Ferenc maradt hírmondónak a 18. helyen. Pedig Dunai Antal ekkor is pazar esztendőt zárt, ám úgy látszik, az európai Bronzcipő sem volt elegendő belépőnek az elitgárdába.

18. hely: Bene Ferenc, Újpest


1971


A hetvenes években már más szelek fújtak, a magyar válogatott története során először nem tudott kijutni egy világbajnokságra, melynek selejtezőiben elindult, a Mészöly, Farkas, Albert és Bene nevével fémjelzett generáció pedig a marseille-i pótselejtező kudarca után háttérbe vonult. Utóbbi azért még így is felfért a listára, utolsó felbukkanásakor a tizedik helyen zárt.

10. hely: Bene Ferenc, Újpest


1972


Ezúttal is csupán egyetlen magyar játékos a listán, bár legalább nem kellett egy évet jelölt nélkül kibírnunk, mint 1970-ben. Dunai II a válogatott tagjaként a Lato-féle lengyel csapat mögött végzett másodikként a müncheni olimpián, klubszínekben pedig a bajnoki cím megszerzésén túl a BEK negyeddöntőjébe is bejutott a Dózsával.

15. hely: Dunai Antal, Újpest
Dunai II Antal
Dunai a korszak legjobb csatárai közé tartozott



1976


Négy évnyi szűkölködés után újra volt magyar a listán, a Ferencvárossal 1975-ben KEK-ezüstöt, majd egy évre rá bajnoki címet szerző, mindössze 21 esztendős Nyilasi Tibor egy 14. hellyel mutatkozott be az európai elitnek.


14. hely: Nyilasi Tibor, Ferencváros


1977


A rákövetkező évben már két magyart is beválasztottak a jelöltek közé, mi pedig ráadásként egy harmadikat kezdtünk hiányolni, Várady Bélát, a Vasas csatárát, aki 36 gólja és Ezüstcipője ellenére nem fért fel a 30-as listára. Nyilasi hetedik helye pályafutása legjobb eredményének számít, pláne, ha hozzátesszük, hogy Rob Rensenbrinkkel holtversenyben végzett ott, ahol…

7. hely: Nyilasi Tibor, Ferencváros

26. hely: Törőcsik András, Újpest



1981


Három év szünet után ismét Nyilasi és Törőcsik vezette vissza a listára a magyarokat, pedig korábban is lett volna kiből válogatni: 1979-ben Fekete, 1980-ban Fazekas lett Európa második legjobb góllövője. 

11. hely: Törőcsik András, Újpest
28. hely: Nyilasi Tibor, Ferencváros

Nyilasi és Törőcsik
Nyilasi és Törőcsik egy újabb Albert-Bene páros lehetett volna



1983


Egy év szünetet követően már a bécsi Austria játékosaként került fel a listára Nyilasi - és végzett a mezőny leghátsó régiójában. Platini ekkor kezdte nagy sorozatát, mi viszont ekkoriban értünk egy út végére, és döbbentünk rá végérvényesen, hogy elfogytak klasszisaink.


33. hely: Nyilasi Tibor, Austria Wien


1985


Mezey György válogatottja még utoljára hazánkra irányította a világ figyelmét, hiszen első európai csapatként tudtuk kvalifikálni magunkat a mexikói világbajnokságra. Annak a csapatnak már csak két sztárja volt, Détári, a fiatal reménység, és Nyilasi a rutinos, öreg róka, aki háromszor lett osztrák bajnok az Austriával zsinórban, és közben nem mellesleg a gólkirályi címeket is gyűjtögette.

21. hely: Détári Lajos, Honvéd

21. hely: Nyilasi Tibor, Austria Wien

Détári Lajos
Détári küzd a szovjetek ellen
(Forrás: hatharom.com)

2014. január 12., vasárnap

Kubala és Illovszky, avagy Spanyolország-Magyarország (1972)

forrás: http://mno.hu/fourfourtwo/90-eve-szuletett-illovszky-rudolf-1053686
A két szövetségi kapitány, Illoszky Rudolf és Kubala László 25 évvel korábban együtt játszottak a Vasasban és jó barátok is voltak
A magyar csapat edzőmeccsnek gondolt, de végül hivatalos mérkőzést játszott a spanyolokkal 1972. január 12-én. A küldöttség vezetői már kint, Madridban értesültek arról, hogy a spanyolok hivatalos A-válogatott meccsként hirdették meg a találkozót.

A szokatlan időben – és szokatlanul szerény publikum, mindössze 25 000 néző előtt játszott találkozón jól helyt állt a magyar csapat, csak a 83. percben szerzett góllal tudott nyerni a Kubala László által dirigált spanyol együttes. A két szövetségi kapitányt, Illovszky Rudolfot és Kubala Lászlót akkor már közel negyedszázados barátság kötötte össze. A mérkőzésen nem játszhatott Páncsics Miklós, a kor legjobb magyar középső védője, aki (az egyébként magyar edző, Tóth József által irányított) Pegaso elleni edzőmérkőzésen eltörte az arccsontját. 

A magyar együttesnek (Géczi – Fábián, Kovács J., Vidáts, Juhász P. – Juhász I., majd Szalay, Szűcs – Fazekas, Bene, Dunai II, majd Szőke, Zámbó) nem sikerült gólt szereznie, pedig nem volt rossz passzban: 1971 nyarától 1972 márciusáig csak egy vereséget szenvedett, a spanyolok elleni találkozót bukta el 1-0-ra.

(forrás: mlsz.hu)

2014. január 8., szerda

Titkos Pál (Kelenvölgy, 1908. január 8. – Budapest, 1988. október 8.)


forrás: tempofradi.hu
Titkos (szül. Titschka) Pál
Titkos minden idők egyik legkiválóbb magyar balszélsője. Többnyire alacsony vetélytársaival szemben már jó fizikai fölépítésével, erőteljes alakjával feltűnt. Pompás fizikuma nagy gyorsasággal, lendülettel párosult. A labdát mindkét lábbal kitűnően kezelte. A jó formában levő labdarúgó szélvészgyors elfutásai látványosságnak számítottak. Egy-két csellel becsapta védőjét, azután feltartóztathatatlanul robogott a labdával. Ha nem volt belül védőjátékos, egyenesen a kapu felé tartott. Ilyenkor futtából óriási erejű lövést zúdított kapura. Ha a helyzet úgy kívánta, a vonal mellett futott el és pontosan ívelt vagy lőtt beadással teremtett gólszerzési lehetőséget társai számára. A védőkkel bátran felvette a harcot. Nemigen lehetett elnyomni. Sokat mozgott, gyakran vezetett helycserés támadásokat. Annak idején kontinensünk legjobb balszélsői közé számított. Jobbszélen is válogatott klasszisnak bizonyult. 

  • 1922-től 1950-ig a Röck Gépgyár, később az Április 4. Gépgyárban dolgozott, mint mintakészítő asztalos, majd később mint mintarendező mester.
  • 1926-ban mutatkozott be az akkor induló profi élvonalban a Budai 33 színeiben. 1929-ben igazolt az MTK profi csapatába, a Hungária együttesébe, ahol 1940-ig játszott, annak feloszlatásáig. Összesen 231 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 95 gólt szerzett, 2 bajnoki címet szerzett (1935-36, 1936-37) és egy magyar kupa győzelmet (1932).
  • Az 1936-37-es győztes bajnoki idényben az év labdarúgója lett.
  • 1929 és 1938 között 48  alkalommal szerepelt a válogatottban és 13 gólt szerzett.
  • Tagja volt a világbajnoki ezüstérmet szerzett válogatottnak 1938-ban. Az első két mérkőzésen (Holland-India 6-0, Svájc 2-0), még a hat év kihagyás után a válogatottba újra meghívott Kohut Vilmos játszott a balszélső poszton. A svédek elleni elődöntő mérkőzésen már ő szerepelt a csapatban és egy egyéni akció végén ő szerezte a csapat vezető gólját (2-1). A mérkőzést végül is 5-1-re nyerte a magyar válogatott és magabiztosan jutott a döntőbe. Az 1938. június 19-én, Párizsban megrendezett Olaszország elleni döntőn is pályára lépett. A végül 4-2-re elveszített mérkőzésen ő lőtte a két magyar gól közül az elsőt.
  • A II. világháború után az újraszervezett MTK edzője volt 1946-47-es idényben. 
  • 1950 és 1955 között a Magyar Labdarúgó-szövetség főtitkára volt. Az ő hivatali ideje alatt lett olimpiai bajnok a magyar válogatott Helsinkiben.
  • 1957 és 1959 között az egyiptomi labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt. Egyiptom rendezte a 2., az 1959-es afrikai nemzetek kupája labdarúgó tornát amit megnyert és ezzel kétszeres tornagyőztes lett.
  • 1959 és 1962 között a Salgótarjáni BTC vezetőedzője volt. Összesen 113 bajnoki mérkőzésen ült a kispadon.
  • 1979-től az MLSZ Edzői Tanácsadó Testületének volt a tagja.
  • 1988. október 8-án 80 éves korában hunyt el.

Junior klubok
IdőszakKlub
19221926Magyar 1919-1946 I. Kerületi SE
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19261929Magyar 1919-1946 Budai 33
19291940Magyar 1919-1946 Hungária231 (95)
1940– ?Magyar 1919-1946 Vasas SC
Válogatottság
19291938Magyar 1919-1946 Magyarország48 (13)
Edzőség
IdőszakKlub
19421943Magyar 1919-1946 Kispest
19461947Magyar 1946-1949 MTK
19571959Egyiptom Egyiptom
19591962Magyar 1957-2000 Salgótarjáni BTC
Díjak, elismerések
Az év magyar labdarúgója, (1937)

(forrás: Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig,