2014. november 28., péntek

Karácsony FUTBALL ANNO-módra

Miután a blog 2. születésnapjára szervezett játék egyik nyertese úgy döntött, hogy karácsony közeledtével felajánlja nyereményét rászorulóknak, arra gondoltam, miért ne csatlakozhatnánk többen is ehhez a remek kezdeményezéshez?


forrás: www.pfla.hu


Várom azokat a régi focis könyveket, sportújságokat, magazinokat akár a közelmúltból is, amikre már nincs szükségetek, vagy több példány is sorakozik a polcaitokon és úgy érzitek, talán mások szívesen olvasnák ezeket.

Én pedig vállalom, hogy a december 20-ig összegyűlt felajánlásokat személyesen viszem el egy idősek otthonába és adom át az ott lakóknak a Futball Anno olvasói nevében. Mit szóltok hozzá?

A felajánlásokat és további ötleteket, segítséget a futballanno(kukac) gmail (pont) com címen várom. 


Niki

2014. november 4., kedd

20. SZÁZAD ELEJI CIKK A VÁCI FOOT-BALLISTÁKRÓL



Váci csapatkép az 1920-as évekből (forrás: flickr.com)


Megkezdették már működésüket foot-ballistáink a szentendrei szigeten. Naponta öt órától hétig rúgják a nagy labdát. Rendes kaput még nem állítottak fel, hanem csak gyakorolják magukat egyelőre a rúgásokban. Mindjárt elterjedt a híre a sportnak Tahitótfaluban is. Nem egy tejes-asszony újságolta már a héten, hogy: „a szigeten minden délután, úgy estefelé garabonciás diákok járnak, oszt egy nagy görögdinnye félit rúgnak ide-oda. Félig meztelenek a garabonciás diákok, szaladnak ész nélkül olyan tarka ingekben, mint a komédiásoknak meg a plánétásoknak van, s mikor egyik-egyik eléri azt a nagy gömböt, nagyot rúg rajta, az meg a levegőbe repül, oszt van olyan is köztük, a ki a fejivel meg följebb akarja lökni. Nem is szólnak egymáshoz semmit, csak futkároznak a míg be nem sötétedik. Van köztük kicsiny, nagy, öreg, fiatal, kopasz, nagy hajú, mindenféle fajta, de rendes bugyogó egyiken sincsen, meg oszt mindig elzavarják a tehén csordát, úgy, hogy a falu kondása azt mondta, hogy ha nem félne tőlük, hogy megfogják őtet, hát meghagyigálná rögekkel, de egyik-másik nagyon jól tud szaladni, talán kengyelfutó is volt már szegény. Jó, hogy reggel nincsenek ottan, mert akkor ugyan várhatnának a váciak a tejükre, mink ugyan el nem mernénk menni melletük.”
No de ez semmi, azért ne csüggedjenek el foot-ballistáink ettől a kritikától; szolgáljon nekik vigaszul az, hogy a nép eleinte a vonatot is megkövezte, ördögmasinának nevezvén azt.
Csak előre! Kitartás! rúgjunk, a míg rúghatunk!

HAJRÁ VÁC!

(1902. június 29. Váci Hírlap XVI. évf./26. szám)

2014. október 17., péntek

A Fradi Múzeumban jártam


A Múzeumlátogatások c. sorozatban olvashattatok a barcelonai, a madridi vagy a milánói élményeimről, most pedig örömmel jelentem, hogy végre magyarországi klub múzeumában is jártam! A vadiúj, idén átadott Groupama Aréna lett ugyanis a Fradi Múzeum otthona, amelyet bármely magyar, sőt nyugat-európai klub megirigyelhet a zöld-fehérektől. 



Az FTC-nek talán még ma sem lenne önálló kiállítása, ha 1969-ban Nagy Béla -akkor még szurkolói minőségében- el nem kezdi megszervezni a klub 70. születésnapja alkalmából. A magánkiállítás később kinőtte magát és a labdarúgó szakosztály 85. születésnapján, 1985. december 3-án megalapították a Fradi Futballmúzeumot, mely az idei évtől már az új stadionban látogatható.



A múzeum időrendi sorrendben vezet végig minket a klub történetén a kezdetektől egészen napjainkig. De aggodalomra semmi ok, a látogató nincs magára hagyva a több mint 100 évnyi tömör focitörténelemmel, hisz mindenki kap maga mellé egy hozzáértő vezetőt, aki végigkalauzolja a kiállításon. Én a múzeum igazgatójával, Tobak Csabával tekintettem meg a gyűjteményt és bár nagyon siettünk, így is majd háromnegyed óra volt, mire a végére értünk a rengeteg ereklyének. Tehát aki úgy készül, hogy csak néhány perce van a kiállításra, inkább el se induljon, mert garantáltan több időt, legalább egy órát érdemes rászánni az életünkből. 



Ha valaki alaposabban is szeretne elmerülni a Ferencváros és a magyar labdarúgás történelmében, akár egy egész délutánt is eltölthet a Groupama Arénában. Merthogy a virtuális kirándulás "kötelező" részei, úgymint a kupák, zászlók és egyéb emléktárgyak megtekintése után, mintegy megpihenve arra is van lehetőség, hogy régi mérkőzések felvételeit tekintsük meg vagy digitalizált fotókat lapozgassunk tableteken. Utóbbinak külön nagyon örültem, mert a modern technikával talán a fiatalabb közönség is el tudja foglalni magát: amíg tehát a nagypapa a kupák láttán nosztalgiázik, addig az unoka a táblagépeket tudja bűvölni.


Kuriózum a kiállításon (és az én személyes kedvencem) az a néhány régi öltözőszekrény, melyek kívülről ugyan hagyományosnak tűnnek, belenézve viszont a Fradi 100 évét rejtik korabeli mezekkel, cipőkkel, indulókkal és rádiófelvételekkel. A kiállítás végén pedig a kijárat –a nyugat-európai mintáknak megfelelően- a Fradi Shopba vezet, így szinte elkerülhetetlen, hogy üres kézzel távozzunk az Arénából.

Sajnos képtelenség minden kiállított ereklyét megmutatni (és ennek az írásnak ez nem is célja), de íme néhány értékesebb darab, ami szerintem minden Fuball Anno-olvasót lázba hoz:

MLSZ-sapka 1910-ből, Borbás Gáspár egyenruhájának egyik darabja:


Schlosser Imre szerződése 1926-ból:


 Dalnoki Jenő edzésnaplója (a nevek fölött lévő számok a prémiumokat jelölik):


Piros-fehér Kinizsi-zászló 1955-ből:


Emlékkehely Toldi Gézának 1939-ból:

VV-kupa, Aranylabda és Ezüstcipő:


Margitszigeti Ezüstlabda:

 Közép-Európai Kupa-labda 1937-ből, benne az eredetivel:


Az állandó tárlat mellett jelenleg egy időszaki kiállítás is megtekinthető a múzeumban, Magyarországon eddig egyedülálló módon a ferencvárosi sportolók által nyert 29 olimpiai bajnoki cím és aranyérem közül 15-öt tekinthetnek meg a látogatók, többek között Dalnoki Jenő aranyérmét 1952-ből vagy Novák Dezső, Páncsics Miklós és Szűcs Lajos aranyát 1968-ból.




Látnivalóban tehát nincs hiány az Üllői úton, a látottak alapján pedig mindenkit biztosíthatok, hogy nem csak FTC-szurkolóknak tud maradandó élményt nyújtani a tárlat megtekintése.

További információk:

ÁRAK
  • Múzeum jegy (teljes ár): 1499, - Ft
  • Múzeumi jegy (diák, nyugdíjas): 1299, - Ft
  • Múzeum jegy (gyerek 6-14 éves kor között): minden második gyerek után egy teljes árú jegy
  • 6 éves kor alatt a belépés ingyenes
  • Kombinált jegyek:
  • Múzeum és Stadion túra (teljes ár): 1899, - Ft
  • Múzeum és Stadion túra (diák, nyugdíjas): 1599, - Ft
  • Múzeum és Stadion túra (gyerek 6-14 éves kor között): minden második gyerek után egy teljes árú jegy
A múzeum és Stadion együttes bejárási ideje 50 perc.

Nyitva tartás:
  • Hétfő: szünnap
  • Kedd - Szerda - Csütörtök : 10.00-18.00 (előzetes bejelentkezés alapján)
  • Péntek: 10.00-19.00 (stadion és múzeum túra minden óra 15. percében indul vezetővel)
  • Szombat: 10.00-16.00 (stadion és múzeum túra minden óra 15. percében indul vezetővel)
  • Vasárnap: 10.00-16.00 (stadion és múzeum túra minden óra 15. percében indul vezetővel)
A múzeum zárva tart állami és Magyarországon hivatalos vallási ünnepeken, mérkőzés- és eseménynapokon a rendezvény előtt 2 órával bezár a múzeum.


2014. szeptember 21., vasárnap

Futballárium Barcelonában

A barcelonai magyar étteremről már olvashattatok korábban a blogon, most pedig, miután az egyik tulajdonos kivált a cégből, egy újabb izgalmas ötlettel állt elő: a Camp Noutól 200 méterre megnyitotta különleges bárját, melynek falán Kubala, Czibor és Kocsis portréja tekint le a vendégekre. A részletekről és az indíttatásról Büki Pétert, a Futballárium megálmodóját kérdeztem.



Honnan jött az ötlet az újabb étterem megnyitására?

Mindig álmom volt egy focibár létrehozása és mivel egyre nagyobb lett az érdeklődés a magyarok, illetve nemzetközi részről is, kinőttük a magyar éttermet. Persze közrejátszott az is, hogy a sógor (az étterem tulajdonostársa - a szerk.) nem nagyon érti a focit és így minden szempontból megérett az idő a váltásra. Hosszas keresgélés után találtunk egy korrekt helyet a Camp Nou-tól 200 méterre és immár 1 hete ott várjuk a vendégeket.


Milyen nemzetiségű vendégeket vártok a bárban és milyen típusú ételekkel?

Mindenféle vendéget várunk, de szerencsére egyre több a magyar vendég. Aki közülük 3-4 napra jön, először a spanyol konyhát részesíti előnyben, de utána már a hazai ízeket igényli. Sokféle ember jön meccsek alkalmával: jöttek ausztrálok, angolok, oroszok, horvátok és természetesen a helyiek, akik mind-mind megcsodálják a helyünket.

A bárban 4-5 féle magyar étel lesz, ezenkívül természetesen spanyol és katalán konyha is, illetve van menü, ami itt kicsit más, mint otthon. Kaptunk felkérést Angliából, hogy többen jönnének mérkőzésekre, ezért egy pár angol ételt is tervezünk felvenni az étlapra.



Van érdeklődés Barcelonában a régi idők focija iránt?

Felfestettük az étterem falára Kubala, Kocsis, Czibor portréját és külön másik falra pedig az Aranycsapatot. Nagyon jól sikerült! Már nem tudnám megmondani, hogy a munkálatok alatt és azóta is mennyi ember jött be csak emiatt és csodálta meg Őket. Leginkább Kubala tetszett nekik, de természetesen sokan ismerik a mágikus magyarokat is. Nagyon jó érzés és büszkeséggel tölt el beszélni az Aranycsapatról, Grosicsról, Puskásról vagy éppen a Vas megyei születésű (így földim) Lórántról is. Nagyon is érdekli őket: figyelnek, hallgatnak, kérdeznek. Jó ilyenkor képviselni az országomat, hisz ők nem tudnak sokat rólunk, de így rajtam keresztül Magyarországot is megismerik egy kicsit.




Milyen tárgyak kerülnek kiállításra az étteremben?

Szeretném, hogy a bár egy kicsit múzeumként is működjön. Sokféle sál és mez látható nálunk szerte a világból. Dedikált mezek és dedikált fényképek az Aranycsapat korából, futballcipők, az Aranycsapat borsorozat stb.

Az étterem mellett foglalkozunk Barcelona meccsjegyek értékesítésével, teljes körű ügyintézéssel (szállás, meccsjegy, városnézés, idegenvezetés stb.). Mindenkit szeretettel várunk!

További képek:







 A bár címe: Barcelona, Carrer de Benavent 7.
Elérhetőség: Büki Péter +34 603 134 441, +36 20 200 91 73

2014. szeptember 19., péntek

Fenyvesi doktor

1941-ben, nyolc évesen kezdtem, már ha futballnak lehet nevezni a rongylabdát, amit egyik szomszéd gyerek gyártott harisnyákból. Egyébként igen ügyesen tudta tömködni a rongyot, hogy minél gömbölyűbb legyen. 



Közvetlenül a jánoshalmi pálya mellett laktunk, de apám nem lelkesedett  érte, hogy folyton odajártunk, Mindig a munka volt az első, s csak ha maradt idő, akkor focizhattunk. Persze, mi reggeltől estig azt csináltuk volna. Utcai bajnokságokat rendeztünk, Franek Béla barátom, aki egy osztállyal feljebb járt, még igazolásokat is gyártott kartonpapírból, tehát én már nyolc éves koromban "igazolt" játékos voltam. 

Akkoriban Jánoshalmának NB III-as csapata volt, a déli csoporthoz tartozott, Szabadkára, Óbecsére, Újvidékre, Zomborba, Apatinban járt a csapat - többnyire teherautóval, ők pedig hozzánk ugyanúgy. Mi, gyerekek az itthoni mérkőzések -sőt ha lehetett, edzések- idején is mindig a pálya szélén álldogáltunk, néztük a nagyokat, s az volt a legboldogabb, aki visszarúghatta nekik a guruló labdát.

(Szále László: Fenyvesi doktor - 60 év a Fradiban)

2014. szeptember 16., kedd

Sárosi-emléktábla avatása

Dr. Sárosi György születésének évfordulóján emléktáblát avattak a Budafoki út 10/b szám alatt Budapesten abban a házban, ahol Sárosi felnőtt.

Soha nem titkoltam, hogy a ferencvárosi legenda miatt kezdtem el komolyabban érdeklődni a régi magyar foci iránt (erről bővebben itt olvashattok), így nem volt kérdés, hogy ott a helyem a 11. kerületi ünnepségen. 


Az emléktábla avatáson beszédet mondott a kerület polgármestere, Orosz Pál, az FTC Zrt. vezérigazgatója, Rudas Ferenclegidősebb magyar válogatott labdarúgó, az FTC Baráti Kör elnöke, valamint a Sárosi család részéről dr. Sárosi László.

A magam részéről örültem volna, ha kicsit többen részt vesznek a rendezvényen, ugyanakkor tudom, hogy a régmúlt labdarúgása csak egy nagyon szűk réteget érint. De mivel Titeket biztosan érdekel, hoztam néhány képet a ma délutánról.



Rudas Ferenc és dr. Springer Miklós megkoszorúzza az emléktáblát


dr. Fenyvesi Máté

Rudas Ferenc dedikál


A Fradi Média összefoglalóját az alábbi linkre kattintva nézhetitek meg:

Emléktábla avatás a Sárosi-család tiszteletére 


És ha további érdekességeket szeretnétek olvasni Sárosiról, íme néhány korábbi bejegyzés:



2014. szeptember 10., szerda

Miért nem játszott Sándor?

Az 1954-es világbajnoki csapatból sokan hiányoltál Sándor Károlyt. Összegyűjtöttem néhány nyilatkozatot Sebes Gusztávtól, hogy miként vélekedett Sándor kihagyásáról. 

forrás: hetek.hu

Sebes Gusztáv az Örömök és Csalódások című könyvében:

Végül is Sándor maradt ki a listából. Sándortól kizárólag egy poszton, a jobbszélen várhattunk olyan teljesítményt, amilyenre világbajnokságokért folyó küzdelemben számítani kellett. Viszont a jobbszélre – és egyúttal a csatársor két-három, esetleg négy másik posztjára – rendelkezésre állt Budai II., Tóth J., Czibor, Csordás, Machos, sőt Hidegkúti is. A sokoldalúság nagy előny a nemzetközi mérkőzéssorozatokon! …Így hát semmiképpen sem játszhatott a világbajnokságon, jelenléte mégis hasznosnak bizonyult. Mint megfigyelő, sokat járt ellenfeleink edzéseire, mérkőzéseire és sok értékes tapasztalattal segítette játékostársait, akik kivétel nélkül szerették segítőkészségéért, vidámságáért.

Sebes később ezt nyilatkozta a Magyar Labdarúgás c. könyvben, 1955-ben: 
     
Ugyancsak idetartozik, hogy Sándor Károlyt  –aki szintén velünk volt– mint utólag kiderült, súlyos hiba volt be sem nevezni a VB-re.

 És egy újabb nyilatkozat a szövetségi kapitánytól:

A több poszton is használható, Sándornál pár évvel fiatalabb, de már harminchét évesen elhunyt budafoki Csordás Lajos halála miatti megrendültségében ugyanis ezt mondta [Sebes]: „most már bevallhatom, ha az 1954. évi svájci világbajnokságon van bátorságom [Csordást] a jobbszélre állítani miénk lehetett volna a Rimet Kupa…” Sapienti sat. 
(Borsi-Kálmán Béla: Az Aranycsapat és a kapitánya)

És a kérdések, amiket mindenki feltett már, de válaszok alig-alig érkeztek:

"Miért nem nevezték az élet legjobb formájában lévő, huszonhat éves, erőtől duzzadó Sándor Károlyt, akinek egyéni akcióira épp a döntőben lett volna a legnagyobb szükség, amikor a hadrend megbomlott már, és ki-ki huszáros rohammal, jórészt egyéni bravúrral, egyedül akarta bevenni a német hadállásokat? Miért nem gondoskodnak megfelelő tartalék balösszekötőről, mondjuk a régi játékerejét lassanként visszanyerő Szuszáról? Miért nem játszott inkább Palotás Péter a döntőben, aki már több alkalommal is sikeresen helyettesítette Hidegkutit, Kocsist és Puskást is, és feltétlenül élvezte társai bizalmát? Miért ingott meg 1954 elején Sebes bizodalma Budaiban (a brazilok elleni súlyos sérüléséig a nála csupán egy évvel fiatalabb Tóth József volt a válogatott állandó jobbszélsője), s miért nem volt elég ellen visszaszerzésére az „uruk” ellen mutatott meggyőző játék? És végül, miként került ismét a csapatba Tóth Mihály (1926-1990)? … S persze, nem utolsósorban milyen szerepe volt a történésekben Puskás hiúságának? Csupa olyan kérdés, amely azóta is foglalkoztatja a labdarúgást szerető közvéleményt. Válasz, kielégítő magyarázat pedig a legendák természetéhez illően nincs, s már nem is nagyon lehet.
Abban viszont biztosak lehetünk, egyikük sem mondott el mindent-sem azok, akik meghaltak, sem azok, akik még élnek.
S ez talán így is van rendjén."

(Borsi-Kálmán Béla: Az Aranycsapat és a kapitánya)



2014. augusztus 28., csütörtök

"Koldus" és királyfi

A magyar futballnak volt király és volt császára (utóbbiból, ugye, kettő is). A királyt - a történelmi gyakorlattól eltérően - a németek választották meg.

Schaffer Alfréd (forrás: labdarugas.be)

Fussballkönig - mondták minden idők legkiválóbb magyar csatárainak egyikére, Schaffer Spécire. "Hatalmas termetét meghazudtoló fürgeséggel, ötletes és technikailag finom húzásokkal, hadvezérként irányította a csatárokat" - olvashatjuk a róla készült jellemzések egyikében.

De nemcsak azért nyerte el a futballkirály nevet, mert jól futballozott, hanem mert az egyénisége is alkalmas volt arra, hogy koronát tegyenek a fejére. Hatalmas alakján kívül pompás humora, kedélyesen éreztetett öntudata - és nem önteltsége! - királyi vonásoknak tetszettek a futballvilágban. Csak éppen nem óhajtott konkurenciát támasztani az ibolyának. Ha négy gólt lőtt egy mérkőzésen, hát elhitte utána, hogy jól játszott, és nem bújt el az ünneplés elől.

Kevesen tudják, hogy a felső combra ejtéses stoppolást ő találta ki, és honosította meg!
A legnagyobb erényének azonban kivételes lövőkészségét tartották- a tizenhatos környékéről életveszélyes volt a Schaffer-lövés. Vele valóban megtörtént, ami csak a legendákból ismeretes, hogy egy bécsi mérkőzésen a lövése kiszakította a hálót.

Schaffer Spéci a Tanácsköztársaság alatt egy népbiztos munkatársa volt, ezért aztán az ellenforradalmi korszak idején külföldön folytatta labdarúgó pályafutását. Játszott Ausztriában, Németországban, Svájcban és Csehszlovákiában. A siker úgy kísérte, mint az árnyék, Spéci pedig mindenütt jól meg is fizettette a játékát.

A svájci kisvárosban azonban a polgármester behívatta:
-Nincs rendjén - mondta, - hogy magának nagyobb a fizetése, mint nekem.
Schaffer, aki valódi "naturbursch" volt, azt válaszolta:
-Nézze, polgármester úr! Cseréljünk! Én leszek a polgármester, kevesebb fizetésért, és ön játszik a futballcsapatban, több pénzért!

A "koldusból" sohasem lett királyfi...

(forrás_Kő András - Török Péter: A magyar futball anekdotakincsei)

2014. augusztus 24., vasárnap

Kocsis és Czibor, a Barca mágikus magyarjai

Az FC Barcelona hivatalos oldalán találtam ezt a videót a katalán klub két magyar játékosáról, Kocsis Sándorról és Czibor Zoltánról.
Kocsis, Kubala, Czibor: a Barca mágikus magyarjai (forrás: mno.hu)

Bár a film angolul van, szerintem anélkül is átjön a lényeg, hogy mindenki értené a pontos tartalmát. De ha elakadtok, szóljatok és megpróbálok segíteni ;)

Az első részt a képre kattintva nézhetitek meg:


És íme a második rész:



2014. augusztus 13., szerda

Nyilatkozat Östreicher Emil mellett, 1957. január 11.


Az eredeti nyilatkozat megtekinthető a Kispesti Futball Házban

NYILATKOZAT

A Dél-Amerikában túrázó HONVÉD labdarugo csapata az alábbi nyilatkozatot teszi:

Nem fogadja el a Magyar Labdarugo Szövetségnek a Brazil Labdarugo Szövetséghez intézett levelében a rágalmakat Östreicher Emil a csapat vezetője ellen. Az 1956. november elseje óta tartó Európai túrán, valamint a Dél-Amerikai túrán Östreicher Emil pénzügyi téren a legrendesebben, legbecsületesebben járt el a csapat minden tagjával. A bevételek elosztása és minden féle kifizetés előzetes megbeszélések és a csapat minden tagjának hozzá járulásával történtek.

A családok kihozatala és eltartásának nagy kiadása miatt, mindenki ragaszkodott hozzá, hogy a bevételek teljes összege szétosztásra kerüljön. A játékosok követelése annális inkább érthető volt, mert a szintén Európában túrázó Vörös Lobogó (M.T.K.) játékosai is a teljes tura bevételét elosztották. Ezek a játékosok, dacára annak, hogy a családtagjaikat nem hozatták ki Budapestről, így külön kiadásaik nem voltak, mégis szétosztották a bevételeket. A Vöröslobogó vezetőit és játékosait semmi féle vád a pénz elosztásáért nem érte Magyarországon, sőt a pénzükért vásárolt autókat.... haza vihették.

Visszautasítunk minden rágalmat, mely Magyarországról Östreicher Emi vezetőnk ellen irányul. Kijelentjük, hogy ez a csapat ezekben a nehéz időkben külföldön soha nem maradt volna eggyütt és soha nem szerzett volna továbbra is dicsőséget és megbecsülést a magyar labdarugásnak és a magyar népnek, ....olyan kiválóan vezetett volna bennünket Östreicher Emil.

A csapat minden egyes tagja köszönetet mond ezuttal Östreicher Emilnek és ígérik, hogy bárhova kerülnek is az életbe, csak a legnagyobb ....gondolnak a jó vezetőjükre és jó barátjukra. 

Rio de Janeiro, 1957. január 11.




2014. augusztus 11., hétfő

Magyarország-Csehszlovákia 2:1 (1932)




1932. szeptember. 18. Budapest, Üllői – út. – 22.000 néző

Álló sor, balról: Korányi Lajos, Aknai János, Toldi Géza, Hóri György, Dudás Gyula, Titkos Pál, Cseh László, Lázár Gyula, Polgár Gyula, Kárpáti Pál, Ströck Albert és Máriássy Lajos kapitány
Guggol: Nemes István és Sárosi György

(Fotó: Pobuda Alfréd, Forrás: sportmuzeum.hu/stefan2001.blogspot.com)


Ez a találkozó volt a 2. Európa-kupa sorozat nyolcadik mérkőzése. A mérkőzés előtt mind a három nagy csapat (Ferencváros, Hungária, Újpest) külföldön játszott és néhány fontos játékos megsérült. A válogatottban négy újonc is helyet kapott.

Új szerelésben futottunk ki a pályára. Fehér, címeres mez és fekete nadrág.

Az első félidő nem hozott különösebb izgalmakat és úgy látszott nem is várható semmi érdemleges a továbbiakban sem.

A második félidőben folytatódott, ami az elsőben abba maradt. Mindenki elkönyvelte, ezen a mérkőzésen gólnélküli döntetlen lesz az eredmény.

Azután az utolsó negyed órában nyolc perc alatt született három gól. Előszőr a vendégek voltak eredményesek. Kikapni azonban nem szeretett volna válogatottunk sem és annyira bele melegedtek, hogy amikor Sárosi vezérletével sikerült egyenlíteni, ugyanazzal a lendülettel megszerezték a győzelmet is.

Nem játszottunk jól, de győzelmünkkel elfoglaltuk az Európa-kupa 3. helyét.

(magyarfutball.hu)

2014. augusztus 8., péntek

A Chelsea és a magyarok

A Chelsea FC eddig hat alkalommal lépett pályára magyar csapat ellen, barátságos mérkőzéseken. 

1906 májusában Európában túrázott a frissen megalakult Chelsea FC, és három mérkőzést Budapesten játszottak. A BTC ellen 4-0-ra, a MAC ellen 6-0-ra, míg az FTC ellen 3-1-re nyertek az angolok. 

forrás: http://chelsea-nosztalgia.blog.hu/
Roy Bentley és Hidegkuti Nándor

1954 decemberében az akkor épp "Vörös Lobogónak" hívott, válogatott klasszisokkal felálló MTK látogatott a Stamford Bridge-re . A meccs 2-2-es döntetlent hozott, a gólokat Stubbs, Bentley, illetve Hidegkuti Nándor és Palotás szerezték. 

Chelsea (2-3-5): Robertson; Harris, Willemse; Armstrong, Greenwood, Saunders; Parsons, McNichol, Bentley, Stubbs, Bluntstone
Vörös Lobogó (3-2-5): Oláh; Lantos, Börzsey, Kovács J.; Zakariás, Kovács I.; Tóth, Szolnok, Palotás, Hidegkuti, Sándor

A mérkőzésről készült videó ITT érhető el, a Chelsea évkönyve pedig a chelseafc.hu oldalára kattintva.

1963-ban még kétszer megmérkőzött egymással a két kék csapat. 1963 augusztus 14-én, a Népstadionban, 30.000 néző előtt 3-1-re nyertek a londoniak. Mulholland gólját Nagy egyenlítette ki, majd Danszky öngóljával és Tambling góljával alakult ki a végeredmény.

1963. december 11-én Londonban 6.037 néző előtt 2-0-ás Chelsea győzelem született, a gólokat Mortimore és Venables szerezték.

(forrás: chelsea-nosztalgia.blog.hu, chelseafc.hu)

2014. július 28., hétfő

A Kispesti Futball Házban jártam

Tegnap úgy döntöttünk, hogy a Galatasaray elleni meccs előtt megnézzük a Kispesti Futball Házat.
Sok jót hallottam már a múzeumról és ha emlékeztek, én is írtam már róla korábban, de most saját szememmel is látni akartam, milyen a valóságban.

Bejárat

Nem mondom, elég jól el van rejtve a kíváncsi szemek elől, autóval legalábbis nehezen megközelíthető helyen van, egy panelrengeteg szélén. De ezt betudtam annak, hogy nem vagyok ismerős a környéken, a GPS viszont megtalálta a Fő utca 38-at.

Az épület falát hatalmas festmény díszíti Puskás és Bozsik képmásával, valamint a klub címerével

Az épület maga szépen felújított, látszik, hogy nagy munka előzte meg a létrehozását. Maga a múzeum pedig egyedülálló a maga nemében. Hogy miért?

Először is nincs még egy olyan magyar klub, ahol a szurkolók saját szervezésben, önkéntes alapon hoztak volna létre csapatunk történelméről egy kisebb múzeumot (kivéve talán az UTE és FTC Baráti Kört), megszervezve ehhez az önkormányzat és a klub támogatását is. Bízom benne, hogy sok követője akad a kispestieknek, hisz rengeteg ereklye, régi  mezek, fotók porosodhatnak az elhunyt labdarúgók családjainál arra várva, hogy végre méltó helyre kerüljenek. És ez természetesen minden magyarországi klubra igaz.





Kispesten 5 évig szervezték a Futball Ház létrejöttét, a nehéz idők után azonban ma már önként és dalolva keresik fel őket a régi játékosok és ajánlják fel a régi emlékeiket. Legutóbb Détári Lajos sétált be egy doboznyi értékes holmival, de a szervezők bíznak benne, hogy pl. Bozsik József családjától is kapnak még ereklyéket.



A kiállítás időrendi sorrendben nézhető, a klub alapításától kezdve egészen a 80-90-es évekig lehet megtekinteni fotókat, kupákat, érmeket, kitűzőket és még sok más érdekes dolgot. Puskás Ferenc, Bozsik József és Tichy Lajos emlékezete külön teremben kapott helyet, illetve egy újabb szobában az Aranycsapat tagjainak képmása díszíti a falat. A szervezők elmondása szerint a jövőben rendezvényeket, találkozókat szeretnének itt rendezni és ezzel is felélénkíteni a kispesti összetartást.



A belépő jelképes 300 Ft, amellyel hozzájárulhatunk a múzeum fenntartásához. Ajánlom minden magyar focikedvelő figyelmébe attól függetlenül, hogy ki melyik csapatnak szurkol, hisz a régi nagy játékosokat klubhovatartozás nélkül is illik elismerni.

További képek:


Az Aranycsapat tagjai





Tichy Lajos-vitrin


Gyors körkép a hazai futballmúzeumokról:
-Magyar Olimpiai és Sportmúzeum: www.sportmuzeum.hu
-Felcsút: Puskás-hagyaték
-Vasas: Illovszky Rudolf hagyatéka Pasaréten
-FTC: az új stadionban helyet kap az FTC Múzeum
-Debrecen: a tervek szerint az új stadionban kap helyet a Loki Múzeum
-Budapest Honvéd: Kispesti Futball Ház

Ha tudtok egyéb klubhoz kötődő kiállításról, osszátok meg velünk! EMAIL ÍRÁSA