2013. szeptember 28., szombat

BL-trófea története

2013. szeptember 27-29-ig Budapesten, a Felvonulási téren bárki megnézheti a Bajnokok Ligája eredeti trófeáját. Az UniCredit és az UEFA jóvoltából szombaton és vasárnap 10 és 20 óra között térhetünk be a felállított sátorba, ahol megnézhetjük az interaktív kiállítást, és fotókat is készíthetünk magunkról és a BL eredeti trófeájáról. Lehet előzetesen is regisztrálni, itt: www.unicredit.hu/champions.
A Futball Anno olvasói számára ami érdekes lehet ebből, az a kupa és a trófea története. A bajnokcsapatok Európa-kupája (hivatalos nevén European Champion Clubs' Cup) vagy röviden Európa kupa a mostani bajnokok ligája elődje, mely először 1955-ben került megrendezésre. A kupát 1992-ig hívták így, azután nevezték át mai nevére. 
A győztes csapat 10 hónapig tarthatja meg az eredeti kupát, ezután kaphatnak egy másolatot, amelynek kritériuma, hogy az eredeti trófea méretének maximum a 80% lehet.
Amennyiben egy csapat egymást követő 3 évben illetve 5-ször (nem fontos egymás után) megnyeri a tornát, akkor örökre megkapja a kupát valamint egy UEFA-becsületjelvényt és jövőre egy új trófeát készítenek. Az eredeti Európa Kupát 1967 márciusában odaítélte a francia L'Équipe sportújság a Real Madridnak, akik akkor 6 kupagyőzelemmel büszkélkedhettek. A következő trófeát Jörg Stadelmann svájci ékszerész készítette el 10.000 svájci frankért. A kupa tiszta ezüst volt, 74 centiméter magas valamint 8 kg. Ezt követően ezt a kupát "gyártották", ha a fenti feltételt követően egy csapat újra örökre elnyerte a kupát.
(forrás: wikipédia)

2009. október 10-én készítettem képeim:





2013. szeptember 26., csütörtök

Világbajnokságok IX. - 1970. Mexikó

forrás: http://kep.cdn.index.hu/1/0/148/1481/14816/1481647_9e3c660bf2692b5a074a9d9b52afa22c_wm.jpg
Az 1970-es világbajnokságon több újdonságot is bevezettek az előző világversenyekhez képest. A mexikói vébén lehetett először cserélni (kettőt), itt osztottak először sárga lapokat, itt döntött először a gólkülönbség a csapatok között, és az Adidas először készített hivatalos labdát a tornára: a Telstar óta minden vébének van saját labdája.
Az első problémát is egy újdonság okozta: a világ minden táján színesben közvetített meccsek időpontjait az európai igények szerint alakították ki, így több meccs is délben kezdődött, nem egyszer 40 fokos hőségben, ráadásul a legalacsonyabban fekvő stadion is 1600 méter magasan feküdt, de volt 2200 méterrel a tengerszint feletti is.
Néhány sztárcsapat a selejtezőket sem élte túl, a portugálok, a franciák, a spanyolok és az argentinok mellett utolsóként a magyar válogatott hullott ki. Az óriási sokként megélt marseille-i kiesést a magyar futballfolklór a legnagyobb vereségek közé sorolja, pedig egy kiváló cseh csapat verte ki pótselejtezőn a gyenge bajnokságban edződő, talán magáról kicsit sokat gondoló (igaz, európai ranglista-2.) magyar válogatottat. Itt hangzott el Szepesi György klasszikussá vált mondata, a Jönnek a csehszlovákok!, Mészöly Kálmán pedig azt mondta a 4-1 után: A mi időnk lejárt.

IX. világbajnokság, Mexikó (1970.05.31.-06.21.): 
Negyeddöntő: Brazília-Peru 4-2, Uruguay-Szovjetunió 1-0 - hosszabbítás után, NSZK-Anglia 3-2 - hosszabbítás után, Olaszország-Mexikó 4-1.

Elődöntő: 
Brazília-Uruguay 3-1 (1-1)
Gól: Clodoaldo (44.), Jairzinho (76.), Rivelino (89.), illetve Cunilla (19.).

Olaszország-NSZK 4-3 (1-0, 1-1, 3-2) - hosszabbítás után 
Gól: Boninsegna (8.), Burgnich (98.), Riva (104.), Rivera (111.), illetve Schnellinger (90.), Müller (94., 110.).

Döntő (1970.06.21.): 
Brazília-Olaszország 4-1 (1-1) 
Mexikóváros, 112 ezer néző. Vezette: Glöckner (NDK-beli).
Brazília: Félix - Carlos Alberto, Brito, Piazza, Everaldo - Gerson, Clodoaldo - Jairzinho, Pelé, Tostao, Rivelino.
Olaszország: Albertosi - Burgnich, Cera, Rosato, Facchetti - Bertini (Juliano, 75.), Riva - Domenghini, Mazzola, de Sisti, Boninsegna (Rivera, 84.).
Gólszerzők: Pelé (18.), Gerson (65.), Jairzinho (70.), Carlos Alberto (86.), illetve Boninsegna (37.).



A 3. helyért: NSZK-Uruguay 1-0 

Sír Stanley Rous FIFA-elnök tapasztalatait így foglalata össze a mexikói világbajnokság után: "A világbajnokságot (vb) teljes egészében át kell szervezni, lehetőséget kell adni Afrikának és Ázsiának a nagyobb számú képviseletre, mert a világbajnokság jelenleg csak Európa-Dél-Amerika versengése. Át kell szervezni a kontinens bajnokságokat, hogy a vb-re megfelelő képviselet alakulhasson ki. A vb 16-os mezőnyét 24-re kell emelni. A játékvezetés, az előzetes egyeztető értekezletnek eredményeként sokkal jobban összhangban voltak a szabályokkal, mint az 1966-os labdarúgó-világbajnokság-on. A bevezetett lapok (sárga, piros) segítségével sikerült elérni, hogy egy játékost sem kellett kiállítani, bár még igen sokszor előfordult a játékvezetői döntések elleni tiltakozás. Ezt a szabadságot törölni kell a nemzetközi labdarúgás gyakorlatából".

Érdekességek: - Gólkirály: Gerd Müller (NSZK) 10 találattal. 
- Először vettek részt világbajnokságon az izraeli futballisták, de bemutatkozásuk gyengén sikerült, mert a 2. csoportban az utolsó helyen végeztek két szerzett ponttal. 
- A nyugatnémet Uwe Seeler volt az első európai játékos, aki négy világbajnokságon szerepelt.

(forrás: sportgeza.hu, delmagyar.hu, wikipédia)

Korábbi írások vb-kről:

2013. szeptember 25., szerda

Hegyi Iván: Magyarok NAGY pályán



A magyar labdarúgás nagyjait számba venni aligha nem csak lexikonkészítők vállalkozhatnak. Hegyi Iván és a Sprint Kiadó nem erre készül: "csupán"negyvennyolc legendás alak portréját rajzolja meg. 

A tablóról a névsornál többet talán semmi sem mond: Albert Flórián, Baróti Lajos, Bene Ferenc, Bozsik József, Buzánszky Jenő, Czibor Zoltán, Deák Ferenc, Détári Lajos, Farkas János, Fazekas László, Garaba Imre, Göröcs János, Grosics Gyula, Guttmann Béla, Hidegkuti Nándor, Illovszky Rudolf, Kocsis Sándor, Kubala László, Lakat Károly, Lóránt Gyula, Machos Ferenc, Mándi Gyula, Mátrai Sándor, Mészöly Kálmán, Novák Dezső, Nyilasi Tibor, Orth György, Östreicher Emil, Palotai Károly, Plattkó Ferenc, Puhl Sándor, Puskás Ferenc, Rudas Ferenc, Sándor Károly, Sárosi György, Schaffer Alfréd, Schlosser Imre, Sebes Gusztáv, Sipos Ferenc, Szepesi György, Szusza Ferenc, Szűcs Lajos, Takács II József, Tichy Lajos, Törőcsik András, Várady Béla, Zsák Károly, Zsengellér Gyula szerepel a fotókkal, karikatúrákkal gazdagon illusztrált kötetben. 

Ranglistáról nincs szó; ilyet nem mertünk felállítani. Inkább arra törekedtünk, hogy a jelenkor fiatalságának megmutassuk, micsoda egyéniségekre lehet büszke a hazai futball és Magyarország, s hogy az idősebbeknek felidézzük, kikért voltak oda oly nagyon. Derűs és szomorkás (sport)emberi történetek sorakoznak a lapokon; ezek mozzanataira olykor még azok is rácsodálkoznak majd, akik sok mindent tudnak az itthoni labdarúgás történetéről. A már jó néhány sikeres sportkönyvet közre adó Hegyi Iván újabb kötete alapos és olvasmányos munka, amely a különleges karrierek hátterét is megvilágítja. 

A könyvvel a Magyar Labdarúgó Szövetség megalapításának 110. évfordulója előtt is tisztelgünk. (A jubileum 2011. január 19-én lesz.) Azok, akik megjelennek e kötetben, az "évszázad keretét" alkothatnák, nyilván másokkal együtt, mert oly hosszú a kitűnőségek listája, hogy a teljesség igényével nem léphettünk fel. Bár a negyven nyolcból nem engedtünk.

A könyv megrendelhető pl. a Bookline oldalán: ITT.

2013. szeptember 23., hétfő

Blöff

forrás: hir6.hu
Illovszky mester a játékosaival

Kipihenten, jókedvűen toppant be a Vasas öltözőjébe a reggeli edzés előtt Illovszky Rudolf. A vezetőedző diskurált, tréfálózott a játékosokkal, de feltűnt neki, hogy Farkas Jancsi tüntetően kerüli a tekintetét, egyre csak a cipőjét bámulja.
Miért sunyít ez a Jancsi? -töprengett a Farkas, Mészöly-duó stiklijeihez hozzászokott mester. Csak nem görbültek el már megint az éjszakában? "Fülest" nem kapott, nem vádolhatott, nem bizonyíthatott, blöffölt hát egy termeteset.
-Farkas Jancsi, megbüntetlek ötszáz forintra. Tudod, miért? Mellesleg a barátodnak úgyszintén ötszáz a taksa...
A válogatott csatár elszontyolodva fordult a kétségbeesetten integető Mészöly felé:
-Látod, Kálmán, megmondtam, hogy balhé lesz...

(Kocsis L. Mihály)

2013. szeptember 22., vasárnap

Stadionbaleset a Megyeri úton

Az újpesti stadion: újpesti polgárok, gyárak és üzemek pénzéből épült.

1928. március 4-én a nagyszerűen szereplő Újpest fogadta a Ferencváros csapatát az alig hat éve átadott Megyeri úti otthonában. A hazaiaknak először volt reális esélyük a bajnoki cím megszerzésére, nem csoda hát, hogy hatalmas tömeg próbált bejutni a nagy rangadóra. A játékteret övező, később lebontott kerékpárpálya miatt ekkor csak 15-20 ezres befogadóképességű létesítményben, mely egyébként a legmodernebb magyarországi sporttelepnek számított, mintegy 25 ezer szurkoló préselődött össze, de még így is ezrek rekedtek a stadionon kívül. Hatvanfős rendezőgárda és százhúsz rendőr próbálta fenntartani a rendet, de a veszedelmes zsúfoltság miatt szinte prognosztizálható baleset már az első félidőben bekövetkezett.

A főtribünről annyit lehetett látni, hogy a szemközti lelátórészen, ahol még a kerékpárpálya egy része is ki volt adva a nézőknek, egyik-másik helyen megszakad az embertenger, mintha örvény bolygatná meg. A felső sorok nyomása megdöntötte az alsókat, és az egymásra torlódó emberhullámok az elöl állókat a korlátokhoz szorították, melyek a hatalmas teher alatt összetörtek. Mintegy 40-50 ember zuhant be a pályára, néhányukat a mentőknek kellett ellátni.

A szünet utáni percekben újabb szerencsétlenség történt. Az állóhelyek fölötti kisebb, fából készült büfé tetejéről közel száz szurkoló figyelte a mérkőzést. A nagy súly miatt ez az alkalmi tribün leszakadt, többen az alattuk levő zsúfolt lelátóra zuhantak. Az újpesti mentők 36 esetben nyújtottak elsősegélyt a találkozó alatt, de az esti lapok beszámolóival ellentétben szerencsére senki sem halt meg.

(forrás: rubicon.hu)

Újpest – Ferencváros 2:2 (1943)

forrás: valogatott.blog.hu
Zsengellér és Sárosi dr.

Újpest – Ferencváros 2:2 (2:1)

Állandóan támadott a Ferencváros, de meddő volt a csatársora

Üllői-úti sporttelep. 30.000 néző. Játékvezető: Palásti.
Csupa szín az Üllői-úti sporttelep. A régi idők nagy derbijeire emlékeztetett a Ferencváros és az Újpest bajnoki mérkőzése annak ellenére, hogy a küzdelem eredménye nem volt befolyással a bajnoki táblázatra. Néha-néha egy kis izgalom akadt, általában azonban sportszerű keretek között folyt le az izgalmas mérkőzés, amelyen mindkét csapat tagjai rendkívül sok hibát vétettek.

Voltak olyan hibák is, amikor az ellenfél játékosainak továbbították a labdát döntő helyzetekben. A mérkőzést megelőzően a Ferencvárosban trénerválság volt és Schaffer Alfréd, a régi idők legendás játékosa és oktatója vette át a Ferencváros szakvezetését. Schaffer csak az új évadtól kezdődően ígérte meg a Ferencváros nagyobb vonalú javulását, de már most az volt a sakkhúzása, hogy öregeket állított a csatársorba.

A mérkőzés képe azt mutatta, hogy Schaffer taktikája helytelennek bizonyult. Sohasem szoktunk beavatkozni az egyesületek csapatösszeállítási kérdéseibe, ez alkalommal azonban kézenfekvő volt, hogy Finta helyett a fiatal Onódinak kellett volna játszani.

Sárosi dr mellett remekül „élhetnek” a gyors és fürge fiatalok… Toldi viszont tanújelét adta annak, hogy öreg futballista nem vén futballista. A csatársoron múlott, hogy a Ferencváros végül is vereségnek beillő döntetlen eredményt ért el.

Az Újpest a játék elején 2:0 arányban vezetett. A 6. percben sarokrúgás után a kaputól 20 méternyire álló Baloghoz került a labda, aki laposan küldte a kapu felé. Zsengellér felemelte a lábát, Tátrai is, egyikük sem ért a labdához, amely besurrant a ferencvárosi kapuba. A 17. percben Lázár mellett elment Várnai, középre adta a labdát, fedezetlenül állt a Szusza és védhetetlenül lőtte a labdát a kapuba.

Ettől a két támadástól függetlenül sokkal többször nyomult fel a Ferencváros, de a csatársor - meddő volt. Most még nagyobb ferencvárosi fölény alakult ki, majd a 36. percben Sárosi Béla középre dobott labdáját Sárosi György csúsztatott fejessel küldte a hálóba. 2:1.

A második félidőben Bíró a tizenhatos vonalon fellökte Fintát. Sárosi Béla az újpesti sorfalon keresztül lőtte be a kiegyenlítő gólt. Ezután az Újpest védekezésre helyezte a fősúlyt, a Ferencváros fedezetsora újabb és újabb labdákkal tömte a csatársort, de minden hiába. A legnagyobb gólhelyzetek is eredménytelenek maradtak. Palásti egy-két hibától eltekintve, sportszerűen és közmegelégedésre látta el tisztét.

(forrás: huszadikszazad.hu)

2013. szeptember 21., szombat

Kocka, az Aranyfejű

forrás: nemzetisport.hu

Kocsis Sándor (1929.09.21-1979.07.22) tökéletes technikájánál csak kivételes játékintelligenciája volt remekebb. Nagyszerűen látott a pályán, jobbnál jobb labdákkal indította szélsőjét vagy hozta helyzetbe társait. A gólhelyzetek kihasználásában is a legkiválóbbak egyike volt, számos erénye közül mégis a fejjátéka emelkedett ki. Káprázatos fejjátékáért kapta Spanyolországban az "Aranyfejű" (Cabezon de Oro) becenevet, amely felváltotta a hazai "elődjét", a "Kockát".

A Kőbányai TC-ből került a Ferencvárosba. A zöld-fehérek soraiból egyszer lett bajnok (1948-49), 1950-ben, lényegében kényszerből a Bp. Honvédba igazolt. A piros-fehérekkel négy bajnoki címet (1950, 1952, 1954, 1955), három alkalommal lett gólkirály (1951: 30 gól, 1952: 36 gól, 1954: 33 gól). 249 magyar bajnokiján 247 gólt ért el. Tagja volt az 1952-es olimpiai bajnokcsapatnak és az 1954-ben vb-ezüstöt nyert együttesnek. A világbajnokságon 5 mérkőzésen elért 11 góljával a gólkirályi címet is elnyerte.

1956-ban külföldre távozott. 1957-ben a svájci Young Fellowsban szerepelt, 1958 és 1966 között az FC Barcelona mezét viselte. A Barcával lét bajnokságot nyert (1958-1959, 1959-1960), kétszer volt kupagyőztes (1959, 1963) és tagja volt a VVK-t nyert (1958-60) és a BEK-döntős (1960-61) együttesnek. A Barcelona ificsapatánál és a Hercules Alicantében is edzősködött rövid ideig.

(forrás: Dénes-Rochy: A magyar válogatott története)

Kapcsolódó írások:

Barcelona és a magyarok

2013. szeptember 19., csütörtök

dr. Fenyvesi Máté

forrás: tempofradi.hu
"Fenyvesi dr." (1933.09.19- ) amellett, hogy remek balszélső volt, még a valaha volt legszimpatikusabb válogatott labdarúgók egyike is. A népszerű "Tüske" szerénysége, szelídsége, kiegyensúlyozottsága emberi például is szolgálhatott társainak. A pályán gyors, lendületes, remekül előkészítő szélsőjátékot produkált, mi több, ő maga is gyakran eredményesen ostromolta a kaput. Híres volt fontos, döntő szituációkban elért góljairól.

Szülővárosa csapatában, a Jánoshalmi SE-ben kezdte karrierjét (1948-51), majd a Kecskeméti Kinizsi (1951-53) közbejöttével került az Üllői útra. 1953 és 1969 között viselte a Bp. Kinizsi, majd 1957-től az FTC mezét. Ez idő alatt négyszer bajnok (1963, 1964, 1967, 1968), egyszer MNK-győztes (1958), valamint VVK-győztes (1964-65, a döntő győztes találatát ő jegyzi) és VVK-döntős (1967-68) együttes tagja volt. 343 bajnoki találkozón 84 gólt ért el. 1974 óta az FTC örökös bajnoka.

A válogatott csapat tagjaként három vb-n járt: 1958-ban a 10., 1962-ben az 5. helyezett együttesben, 3-3 találkozón szerepelt, 1966-ban utazó kerettag volt, de nem lépett pályára. Részese volt a spanyolországi Eb-bronzérem (1964) megszerzésének.

Visszavonulása óta diplomájának megfelelően eredményes állatorvosi munkát végez, fontos beosztásokban.

(forrás: Dénes-Rochy: A 700. után)

2013. szeptember 18., szerda

Magyarország-Anglia 7:1 (1954)

forrás: Retro photo collection

A világbajnoki felkészülés része volt ez a találkozó is. Mégis más volt annak a hatalmas érdeklődésnek az oka, ami mind itthon mind nemzetközileg kísérte. A jegyek már hetekkel korábban elkeltek, és ha 500.000 ember fért volna a Népstadionba, az is kevés lett volna. Mindenki látni akarta az angol csapatot és remélte, hogy most láthatja azt is, ahogy a magyarok diadalt aratnak. Hiszen az előző, a 6-3-as magyar sikert (303. mérkőzés) nálunk csak hallhatták, olvashatták és egy-egy részletét filmhíradón nézhették meg a szurkolók, de átélni a győzelmet az mégiscsak más.

Az angolok is nagyon készültek. Meg akarták mutatni, hogy olyasmi, mint Londonban csak egyszer, csak véletlenül fordulhatott elő. Csapatukat teljesen átalakították. A Wembleyben pályára lépőkből nyolcan nem kerültek a mostani keretbe. Mindent megtettek az alapos felkészülés érdekében. (Bár intő jel lehetett volna a számukra, hogy egy héttel a budapesti találkozó előtt Belgrádban 1-0 arányú vereséget szenvedtek a Jugoszláv válogatottól.) A mérkőzés előtt Shentall, az angol csapat vezetője még úgy nyilatkozott: " Nem lehet minden mérkőzésen " nagyot" játszani. A magyar csapat nem fogja tudni megismételni londoni teljesítményét." 





 306. hivatalos válogatott mérkőzés
helyszín: Budapest, XIV. ker., Népstadion
nézőszámok:Nemzeti Sport: 92.000
thefa.com: 92.000
  1. 1 - 08' Lantos Mihály
    2 - 021' Puskás Ferenc
    3 - 031' Kocsis Sándor
    4 - 056' Kocsis Sándor
    5 - 060' Tóth József
    6 - 062' Hidegkuti Nándor
    6 - 168' Broadis Ivor
    7 - 173' Puskás Ferenc

Magyarország MagyarországAnglia Anglia
  1. Grosics Gyula 77' »
  2. Buzánszky Jenő
  3. Lóránt Gyula
  4. Lantos Mihály
  5. Bozsik József
  6. Zakariás József
  7. Tóth József
  8. Kocsis Sándor
  9. Hidegkuti Nándor
  10. Puskás Ferenc
  11. Czibor Zoltán
cserék
  1. 77' » Gellér Sándor
  1. Merrick Gil
  2. Staniforth Ron
  3. Owen Syd
  4. Byrne Roger
  5. Wright Billy
  6. Dickinson Jimmy
  7. Harris Peter
  8. Sewell Jackie
  9. Jezzard Bedford
  10. Broadis Ivor
  11. Finney Tom
szövetségi kapitány:
Sebes Gusztáv
szövetségi kapitány:
Winterbottom Walter



Magyarország-Anglia 7-1! Soha még ekkora arányú vereséget nem szenvedett az angol válogatott!

A 6:3-as diadal visszavágóján a magyar csapat, ha lehet még nagyobb fölényben játszott és ilyen arányban is megérdemelten ütötte ki az egykori " mestert" . Pedig közel sem lőttük be minden helyzetünket. Az eredmény ilyetén alakulása viszont jó lehetőséget adott arra, hogy a szurkolók szellemes rigmust faragjanak az összesen egy hetet Magyarországon töltő angolokról. Így szólt: " Az angolok egy hétre jöttek és 7-1-re mentek!" 



(forrás: magyarfutball.hu)

A Retro Photo collection képei:










Programfüzet:







(forrás: magyarfutball.hu)

Előzmények, kapcsolódó írások:

2013. szeptember 17., kedd

Bádonyi Gyula és az első válogatott mérkőzés

Bádonyi Gyula (Szerencs1882szeptember 17. – Budapest1944június 6.) vékony, magas, fürge kapus jól öklözött és ügyesen védett lábbal. Akkoriban ugyanis nem, vagy ritkán vetődtek a kapusok. Azt az elvet vallották: "Csak a részeg ember fekszik a földre!" Csatárt is játszott, fejjátéka kitűnő volt. Pályafutását 1898-ban a BTC (Budapesti Torna Club) labdarúgócsapatában kezdte. 1899-ben közreműködött a Postás Sport Egyesület alapításában és a Postás SE labdarúgója lett. 1901-ben visszatért eredeti egyesületéhez. Ugyanebben az évben tagja volt a magyar bajnokcsapatnak. 1906-ban visszavonult. 1900-ban kereskedelmi érettségit tett, visszavonulása után haláláig a Magyar Királyi Posta főtisztje volt.

1902október 12-én, magyar válogatott első mérkőzésén ő védte a magyar csapat kapuját. A mérkőzés után többször nem szerepelt a válogatottban. 

forrás: wikipédia
1879-ben Molnár Lajos Atlétikai gyakorlatok című könyve említette és illusztrálta először a sportágat

A Magyar Labdarúgók Szövetsége csak esztendővel korábban, 1901. január 19-én alakult, szűk egy hónappal később játszották az első hazai bajnoki mérkőzést, február 17-én a BTC és a BSC csapott össze. A mieink a történelmi találkozót Bécsben Ausztria legjobbjai ellen vívták, az összecsapás több szempontból is unikumnak számított.  Maga a labdarúgás gyerekcipőben járt még az Osztrák–Magyar Monarchia ezen részén így nem váltott ki nagy sajtóvisszhangot a két csapat mérkőzése. Bécsben rendezték meg a találkozót és úgy reklámozták, mint a BécsBudapest összecsapást. E miatt is mondta le jó pár magyar labdarúgó az utazást mivel komolytalannak érezték (Ordódy, Gilly, Gorszky és Linder)1908-ban a két szövetség hivatalos válogatott mérkőzésnek ismerte el. Az osztrák közönséget sem villanyozta fel az esemény. Félezren voltak kíváncsiak a WAC (Wiener Athletiksport Club) stadionjában, a Práterben. A mérkőzés előtt Bécs utcáin furikázták körbe a magyar játékosokat, így is reklámozva az összecsapást. 

forrás: http://www.hir24.hu/idogep/2010/10/11/palyan-a-magyar-valogatott-1902/

A WAC pályáján rendezett mérkőzés az első olyan nemzetek közötti erőpróba volt, amelyen nem szerepelt valamelyik brit ország válogatottja. Angol résztvevője mégis volt a bécsi derbinek, a játékvezetésre ugyanis az a Shires vállalkozott, aki négy esztendővel korábban még a bécsi Cricketer csapatában kergette a labdát. A magyar csapatba a BTC (Bádonyi Gyula, Buda István, Hajós Alfréd), az FTC (Berán József, Koltai József, Pokorny József), a Postás SE (Gabrovitz Emil), a MUE (Pozsonyi Imre), a MAC (Bayer Róbert), a 33 FC (Steiner Bertalan) és a BSC (Oláh Károly) adott játékost, a csapatot pedig Gillemot Ferenc irányította. Az akkor 27 esztendős Gillemot sokoldalú sportember volt, kerékpározásban és atlétikában is kiemelkedő eredményeket ért el, de később a modern hazai sportújságírás úttörőjeként az Est című lap sportrovatát vezette. Ausztria válogatottját nem vezette felkért vagy kinevezett szövetségi kapitány, ám ennek ellenére szomszédunk jobb csapatot alkotott, az ötödik percben Josef Taurer, a tizedikben pedig Jan Johann "Jan" Studnicka talált Bádonyi hálójába. A korszak legjobb csatárának tartott Studnicka még két gólt szerzett, de betalált Gustav Huber is, így Ausztria 5-0-ra győzött. 

Ausztria - Magyarország 5-0 (3-0) 
Bécs, Wiener AC-pálya, 500 néző 
v.: Shires (angol) 
Ausztria: Nauss - Eipeldauer, Wachuda - Hüttl, Blässy, Mössmer - Wiesner, Huber, Schrammel, Studnicka, Tauer 
Magyarország: Bádonyi - Berán, Gabrovitz - Koltai, Pozsonyi, Bayer - Buda, Steiner, Pokorny, Hajós, Oláh 
szövetségi kapitány: Gillemot Ferenc 
gól: Taurer, Studnicka (3), Huber.

(forrás: wikipédia, origo.hu)