2013. május 29., szerda

Világcsúcstartó magyarok


Deák Bamba (forrás: blikk.hu)

Az nst.blog.hu oldalon találtam ezt a szuperjó írást sok-sok számmal és magyar vonatkozású világrekorddal!

VILÁGCSÚCSTARTÓ MAGYAROK

Labdarúgómúltunk emlékei között sok olyan nagyságot találunk, akik koruk kiemelkedő labdarúgói voltak. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a teljesítményük között – nemzetközi  statisztikák alapján – voltak-e igazi világrekordok. A vizsgálódás közben értek bennünket negatív és pozitív meglepetések egyaránt. Például Deák Bamba nevezetes, az 1945/46-os, maratoni bajnokságban 34 mérkőzésen elért 66 gólos rekordját 1924/25-ben már túlszárnyalta Archie Stark 67 góljával, igaz, hogy 44 mérkőzésen. Puskás Öcsinek a válogatottban 85+4=89 mérkőzésen lőtt 84 gólja sokáig csúcsnak tűnt, míg kiderült, hogy az iraki Ali Daei túlszárnyalta 109 góllal, igaz, hogy 149 mérkőzésen. A jó hír viszont az, hogy újabb világcsúcsokat is találtunk, melyeket eddig nem így azonosítottak azaz ismét medcótól kaptunk pakkot, hogy az erő legyen vele továbbra is.

Például Schlosser 75 válogatottsága 1927-ben! Ez óriási világszám volt akkor, mert a legjobb angol labdarúgó, Woodward is csak 53-ig jutott – az amatőr mérkőzéseket is beleszámítva. Vagy Schlosser 1,98-as gólkirályi gólátlaga, amit csak megközelíteni tudtak. Deák 1,45-ös válogatottbeli gólátlagával még Fontaine-t is megelőzte. Az Aranycsapat 49 hónapig tartó veretlenségét csak ostromolják, de még nem tudták megjavítani. Nem csoda, hiszen most több a nemzetközi kötelezettség. Mérkőzésenkénti gólátlagunk 4,61 – utolérhetetlennek  tűnik. Kocsis Sanyinál mindig megemlítik, hogy gólkirály volt 1954-ben a VB-n 11 góljával, de hozzáteszik, hogy Fontaine megjavította rekordját 13 gólra 1958-ban. Azonban, ha a gólátlagot nézzük, akkor 2,2-es átlagával még mindig Kocsis a világelső! Végül Puskás „Öcsi” tartja a világrekordot az 1960-as, emlékezetes BEK döntőn elért 4 góljával. Ezt sem tudták megdönteni – valószínűleg nem is tudják. Ezek után lássuk a bravúros, világraszóló eredményeket.

1/ SCHLOSSER IMRE
A világon először lett 75-szörös válogatott 1927-ben.
Hétszer volt hivatalosan gólkirály, melyek során a gólátlaga 1,98
A sorrend a legalább ötször gólkirályok között:

1. Schlosser Imre 190 gól 96 mérkőzésen: 1,98
2. Fernando Peyroteo 212 gól 120 mérkőzésen: 1,76
3. Josef Bican 375 gól 224 mérkőzésen: 1,67
4. Takács II József 183 gól 110 mérkőzésen: 1,66
5. Zsengellér Gyula 182 gól 134 mérkőzésen: 1,36
6. Eusebio Ferreira da Silva 214 gól 160 mérkőzésen: 1,34
7. Jimmy Jones 175 gól 132 mérkőzésen: 1,325
8. Franz Binder 148 gól 112 mérkőzésen: 1,321
9. Theodoro Fernandez 75 gól 66 mérkőzésen: 1,14
10. Puskás Ferenc 232 gól 210 mérkőzésen: 1,1
11. Telmo Zarra 164 gól 153 mérkőzésen: 1,07
12. Jose Aguas 139 gól 130 mérkőzésen: 1,07
13. Gunnar Nordahl 229 gól 235 mérkőzésen: 0,97
Négy magyar – Schlosser, Takács II, Zsengellér és Puskás található a legjobb 13 között! Ez is világcsúcs.

2/ DEÁK FERENC
29 gólt lőtt 20 válogatott mérkőzésen, gólátlaga 1,45
A sorrend:
1. Deák Ferenc Magyarország 29 gól 20 mérkőzésen: 1,45
2. Just Fontaine Franciaország 30 gól 21 mérkőzésen: 1,43
3. Vivian Woodward Anglia 73 gól 53 mérkőzésen: 1,38
4. Paul Nielsen Dánia 52 gól 38 mérkőzésen: 1,37
5. Gunnar Nordahl Svédország 43 gól 33 mérkőzésen: 1,30
6. Bep Bakhuys Hollandia 28 gól 23 mérkőzésen: 1,22
7. Steve Bloomer Anglia 28 gól 24 mérkőzésen: 1,17
8. Avar István Románia/Magyarország 27 gól 23 mérkőzésen: 1,17
9. Hughie Gallagher Skócia 23 gól 20 mérkőzésen: 1,15
10. Sven Rydell Svédország 49 gól 43 mérkőzésen: 1,14
11 Leonidas da Silva Brazília 21 gól 19 mérkőzésen: 1,11
-12. Herminio Masantonio Argentína 21 gól 19 mérkőzésen: 1,11
13. Kocsis Sándor Magyarország 75 gól 68 mérkőzésen: 1,10
14. Gerd Müller NSZK 68 gól 62 mérkőzésen: 1,10
Három magyar – Deák, Avar és Kocsis a legjobb 14-ben.

Az alábbiakban mutatjuk be az egy bajnokságban elért legtöbb gólt lövő csatárok abszolút sorrendjét. Sajnos Deák ebben nem első, de óriási különbség, hogy ő 34 mérkőzésen játszott, míg Stark 44-en.
Abszolút sorrend a bajnoki gólkirályok között:
1/ Archibald Mc Pherson Stark (USA) 1924/25  67 gól/44 mérkőzés. Gólarány: 1,52
2/ Deák Ferenc (Magyarország)     1945/46    66 gól/34 mérkőzés Gólarány: 1,94
3/ William Ralph Dean (Anglia)     1927/28    60 gól/39 mérkőzés Gólarány: 1,54
4/ Héctor Horace Scotta (Argentina)     1975    60 gól/42 mérkőzés Gólarány: 1,43
5/ Refik Resmja (Albánia)     1951    59 gól/23 mérkőzés Gólarány: 2,56!
6/ Deák Ferenc (Magyarország)     1948/49    59 gól/30 mérkőzés Gólarány: 1,96
7/ Pelé (Brazília)    1958    58 gól/38 mérkőzés Gólarány: 1,53
8/ Josef Bican (Cseh-Morva protektorátus)    1943/44    57 gól/23 mérkőzés Gólarány: 2,48
9/ Zsengellér Gyula (Magyarország)     1938/39    56 gól/26 mérkőzés Gólarány: 2,15
10/ Frederick Roberts (Észak-Írország)    1931/32    55 gól/26 mérkőzés Gólarány: 2,11
11/ David Brown (USA)    1926/27    52 gól/38 mérkőzés Gólarány: 1,37
12/ Joseph Bambrick (Észak Írország)     1930/31    50 gól/26 mérkőzés Gólarány: 1,92
13/ J.E McGrory (Skócia)    1935/36    50 gól/22 mérkőzés Gólarány: 2,27
14/ Josef Bican (Cseh-Morva protektorátus)    1939/40    50 gól/22 mérkőzés Gólarány: 2,27
15/ Puskás Ferenc (Magyarország)     1947/48    50 gól/30 mérkőzés Gólarány: 1,66

Sorrend a legjobb gólkirályok között a gólátlaguk alapján:
1/ Refik Resmja           59 gól/23 mérkőzés               2,56
2/ Josef Bican               57 gól/23 mérkőzés             2,48
3/ James Mc Grory     50 gól/22 mérkőzés                 2,27
4/ Josef Bican               50 gól/22 mérkőzés             2,27
5/ Zsengellér Gyula     56 gól/26 mérkőzés                2,15
6/ Frederick Roberts  55 gól/26 mérkőzés                  2,11
7/ Deák Ferenc            59 gól/30 mérkőzés               1,96
8/ Deák Ferenc            66 gól/34 mérkőzés               1,94

9/ Josef Bambrick       50 gól/26 mérkőzés                 1,92              
10/ Puskás Ferenc       50 gól/30 mérkőzés                1,66

11/ W.R. Dean             60 gól/39 mérkőzés               1,54
12/ Pelé                         58 gól/38 mérkőzés            1,53
13/ A. Mc P. Stark       67 gól/44 mérkőzés                1,52
14/ H. H. Scotta           60 gól/42 mérkőzés               1,43
15/ David Brown         52 gól/38 mérkőzés                 1,38

Az albán bajnokság valószínűleg nem olyan erős, mint a cseh vagy az akkori magyar, ennek ellenére bravúros Refik Resmja teljesítménye. Hozzá kell tenni, hogy kilenc éven keresztül folyamatosan volt gólkirály! Csak Bican és Deák tudott kétszer is felkerülni a legjobb gólkirályok közé. Megemlíthető, hogy a 10-es, 20-as években kevesebb mérkőzést játszottak, ezért marad ki például innen Schlosser.

3/ AZ ARANYCSAPAT
Veretlenségünk hossza 49 hónap. 1950 VI.4-1954 VII.4
A mérleg: 31 mérkőzés 28 győzelem 3 döntetlen 143:32
Mérkőzésenkénti gólátlag: 4,61. Ez is világrekord. Nagyjából mérkőzésenként 5:1-es eredmény.
Spanyolország: 35 mérkőzés 32-3-0 75:11 Mérkőzésenkénti gólátlag 2,14, de a gólarány 75/11=6,81 jobb, mint a magyaroknak:143/32=4,47
Tudjuk, hogy a spanyolok a Konföderációs Kupán megdöntötték a veretlenségi sorozatunkat, de látható, hogy még maradt két rekordunk.
Kétszer jobb a mérkőzésenkénti gólátlagunk, mint az utánunk következő spanyoloké., akik viszont a gólarányt tekintve nőttek fölénk.
4/ KOCSIS SÁNDOR
5 világbajnoki mérkőzésen 11 góllal lett gólkirály, gólarány: 2,2
A világbajnoki gólkirályok sorrendje a gólarány alapján:
1. Kocsis Sándor 11 gól 5 mérkőzésen: 2,2 1954
2. Just Fontaine 13 gól 6 mérkőzésen: 2,16 1958
3 Guillermo Stabile 8 gól 4 mérkőzésen: 2,0 1930
-4.Leonidas da Silva 8 gól 4 mérkőzésen 2,0 1938
5. Eusebio da Silva 9 gól 5 mérkőzésen 1,8 1966
6. Gerd Müller 10 gól 6 mérkőzésen 1,6 1970
Csak Kocsisnak és Fontaine-nek volt kettőnél magasabb a VB gólátlaga.
5/ PUSKÁS FERENC
BEK döntőn 4 gólt lőtt, ez még senki másnak sem sikerült. Ez volt az a nevezetes, 1960-as döntő a Real Madrid  és az Eintracht Frankfurt között. Puskás 4 és di Stefano 3 góljával győzött a Real. Az Öcsinek sikerült nemes bosszút állnia a németektől elszenvedett 1954-es, fájó vereségért. A válogatottban 84 gólt ért el, de ezzel csak második az iráni Ali Daei mögött.

Abszolút sorrend a válogatott góllövők között: 
1. Ali Daei 109 gól 149 mérkőzésen                                                  0,73
2. Puskás Ferenc 84 gól 89 mérkőzésen                                            0,94
3. Pelé Edson Arantes do Nascimento 77 gól 92 mérkőzésen                 0,84
4. Kocsis Sándor 75 gól 68 mérkőzésen                                            1,1

5. Vivian Woodward 73 gól 53 mérkőzésen (amatőr mérkőzésekkel)        1,38
6. Romario 71 gól 85 mérkőzésen                                                     0,84
7. Hossam Hassan 69 gól 169 mérkőzésen                                         0,41
8. Gerd Müller 68 gól 62 mérkőzésen                                                 1,1
9. Ronaldo 62 gól 97 mérkőzésen                                                     0,64
10. Schlosser Imre 59 gól 68 mérkőzésen                                          0,87
11. Poul Nielsen 52 gól 38 mérkőzésen                                               1,37
12. Sven Rydell 49 gól 43 mérkőzésen                                               1,14
13. Tichy Lajos 49 gól 70 mérkőzésen                                                0,7
14. Bobby Charlton 49 gól 106 mérkőzésen                                         0,46
15. Rudi Völler 47 gól 90 mérkőzésen                                                 0,52
16. Karl Heinz Rummenigge 45 gól 95 mérkőzésen                                 0,47
17. Gunnar Nordahl 43 gól 33 mérkőzésen                                           1,3
18. Sárosi György 42 gól 61 mérkőzésen                                            0,69
19. Eusebio 41 gól 64 mérkőzésen                                                     0,64
20. Michel Platini 41 gól 72 mérkőzésen                                              0,57
21. Josef Bican 40 gól 33 mérkőzésen                                                1,21
22. Hidegkuti Nándor 39 gól 68 mérkőzésen                                        0,57
Sorrend a legjobb válogatott góllövők között a gólarány alapján:

1. Vivian Woodward  angol             73 gól/53 mérkőzés               1,38
2. Poul Nielsen  dán                          52 gól/38 mérkőzés           1,37
3. Gunnar Nordahl svéd                  43 gól/33 mérkőzés               1,3
4. Josef Bican cseh                            40 gól/33 mérkőzés          1,21
5. Sven Rydell svéd                           49 gól/43 mérkőzés           1,14
6. Kocsis Sándor                               75 gól/68 mérkőzés           1,1
7. Gerd Müller német                       68 gól/62 mérkőzés              1,1
8. Puskás Ferenc                               84 gól/89 mérkőzés           0,94
9. Schlosser Imre                              59 gól/68 mérkőzés            0,87

10. Pelé brazil                                   77 gól/92 mérkőzés            0,84
11. Romario brazil                           71 gól/85 mérkőzés              0,84
12. Ali Daei iráni                           109 gól/149 mérkőzés             0,73
13. Tichy Lajos                                 49 gól/70 mérkőzés           0,7
14. Sárosi György                             42 gól/61 mérkőzés            0,69

15. Ronaldo brazil                             62 gól/97 mérkőzés            0,64
16. Eusebio portugál                          41 gól/64 mérkőzés           0,64
17. Michel Platini francia                  41 gól/72 mérkőzés              0,57
18. Hidegkuti Nándor                        39 gól/68 mérkőzés             0,57
19. Rudi Völler német                       47 gól/90 mérkőzés             0,52
20. K.H. Rummenigge német           45 gól/95 mérkőzés                0,47
21. Bobby Charlton angol                49 gól/106 mérkőzés             0,46
22. Hossam Hassan egyiptomi         69 gól/169 mérkőzés              0,41

Hat magyar a legjobb 22-ben. Ezzel mi vagyunk toronymagasan a legjobbak!
Látható, hogy szinte mindegyik góllövési statisztikában ott vagyunk a legjobbak között, ha nem egyenesen a világelsők. Ehhez a nagyszerű hagyományhoz kellene minél gyorsabban visszatérni.

forrás: nst.blog.hu


2013. május 28., kedd

Hidegkuti Nándor: Óbudától Firenzéig (részlet)

A korszerű helycserés támadójátékon kívül mind nagyobb szerepet kapott a hátravont középcsatár, ezt az új „találmányt” az európai futballban a magyarok, közelebbről Bukovi Márton vezette be. […] leült Palotással, hosszasan elbeszélgetett vele arról: mivel Péter jó fedezeterényekkel rendelkezik, a középcsatár szerepét a fedezetjátékkal kell összevegyítenie: a támadósor közepén kezd ugyan Palotás, de fokozatosan hátrahúzódik, mint harmadik fedezet […] A hátravont középcsatárság tehát így született meg. Később átvették ezt a többi csapatok, elterjedt külföldön is a magyar „találmány” és valósággal átalakította a támadó- és védőjátékot. (Hidegkuti Nándor: Óbudától Firenzéig részlet)

Kapcsolódó játék ITT

2013. május 26., vasárnap

Nyereményjáték

forrás: cdn.cakecentral.com

A Futball Anno-blog és fb-oldal ma ünnepli fél éves születésnapját, ezért ebből az alkalomból egy kisebb játékot indítunk. Részletek a facebookon!

2013. május 25., szombat

BEK-döntő 1960.

1960. május 19-án a Real Madrid 7-3-ra verte az Eintracht Frankfurtot a BEK döntőjében, Puskás Ferenc azon a mérkőzésen 4 gólt szerzett (ezt ismételje ma utána valaki). Nem csoda, hogy a nézők is alig hittek a szemüknek.


Real Madrid csapata (forrás: stefan2001.blogspot.com)

1960. május 18-án a glasgow-i Hampden Park 127 621 nézője figyelte ámulattal a Real Madrid-Eintracht Frankfurt (7-3) BEK-döntő tíz gólját, amiből négyet szerzett Puskás Ferenc.
A teljesítmény a mai napig csúcs, sem előtte, sem azóta nem szerzett négyet senki semilyen európai kupadöntőben, sem vb- vagy Eb-fináléban...
A riportok, még ha különböző személyek visszaemlékezései alapján készültek is, valamiben közösek: nincs olyan, aki szerint ne ez lett volna minden idők leglátványosabb mérkőzése.
„Az a meccs minden futballról alkotott elképzelésemet igazolta, a Real Madrid játékát és játékosait figyelve csak arra tudtam gondolni, hogy olyan szeretnék lenni, mint ők - írta a Daily Mailben Jim McLean, aki fiatal fiúként nézte a mérkőzést. - A futball a szórakoztatásról szól, a Realban ott játszott az egyedülálló tehetségű Puskás Ferenc, A Száguldó őrnagy. Ő megmutatta, hogy ebben a játékban a legfontosabb a kreativitás.”
A The Timesban korábbi skót játékosok mesélnek, akik csapataikkal együtt látogattak ki a meccsre. Egyöntetűen állítják, nem hittek a szemüknek.
„Emlékszem, csak néztünk egymásra, és azt mondtuk, jézusom, ezt elhiszed? - mondta az akkor 20 éves Alex Smith, aki később vezetőedzőként volt inkább sikeres. - Úgy mentünk ki a meccsre, mint tehetséges fiatal futballisták, ám ott mindannyian rájöttünk, hogy annak a szintnek az elérése szinte reménytelen.”


Real Madrid-Eintracht Frankfurt 7-3 (3-1)
Glasgow, Hampden Park, 127 21 néző, vezette: Mowat (skót)
Real Madrid: Domínguez – Marquitos, Santamaría, Pachin – Vidal, Zarraga – Canario, Del Sol, Di Stéfano, Puskás, Gento. Edző: Múnoz.
Eintracht Frankfurt: Loy – Lutz, Eigenbrodt, Höfer – Wellbächer, Stinka – Kress, Lindner, Stein, Pfaff, Meier. Edző: Oswald.
Gólszerző: Di Stéfano (27., 30., 75.), Puskás (45., 56. 11-esből, 60., 71.), ill. Kress (18.), Stein (72., 76.)
(forrás: sportgeza.hu)

2013. május 22., szerda

Három könyv, négy legenda

Szeretnék ajánlani három könyvet, melyek ma már vélhetően csak antikváriumokban lelhetők fel, azonban  biztos vagyok benne, hogy minden régi focit kedvelő (vagyis a Futball Anno olvasói:) szívesen olvasná, forgatná a kezében.

A választásom szubjektív volt, hisz szerencsére rengeteg könyvet írtak a "régi nagyokról", de ha tetszik a sorozat, legközelebb is válogatok további könyveket a polcomról. Szerencsére akad bőven ajánló a tarsolyomban, de ha valaki további tuti olvasnivalóval tud szolgálni, ne habozzon megosztani velünk!

1.

Grosics Gyula: Így láttam a kapuból
"Soha nem lesz jó kapus belõled, fiam! – Negyedévszázada annak, hogy elhangzott az ítélet a tizenhárom esztendõs Grosics Gyula kapusjátékáról, elsõ ifjúsági bajnoki mérkõzése után, amikor a féltve õrzött kapu hálója kilenc alkalommal rezdült meg. S huszonöt esztendõvel késõbb a Népstadion sokezres nézõközönsége a Magyarország-Jugoszlávia válogatott mérkõzés hatodik perce után – búcsúzva a játéktól visszavonuló világhírt szerzett kapustól – lelkes vastapssal, bensõséges együttérzéssel cáfolt rá az egykori, elhamarkodott edzõi véleményre. Mi történt az elsõ kudarc és az olyan fájdalmas búcsú között? Errõl szól a 88-szoros válogatott Grosics Gyula egyéni hangú, nagyon õszinte írása, amely sportpályafutásának izgalmas fordulatokban bõvelkedõ története mellett az összefüggésekre figyelõ, a fejlõdés rugóit keresõ sportember gazdag tapasztalataival is megajándékozza az olvasót. Nyolcvannyolc válogatott mérkõzés sok tízezer kilométeres utazásokkal fonódik össze. Grosics keresztül-kasul járta Európa országait, s sok minden látott, sokfajta néppel ismerkedett Afrika és Dél-Amerika országútjain. Válogatott viadalokon és nemzetközi klubmérkõzéseken sok-sok nagy küzdelem, nehezen kivívott gyõzelem, szép élmény részese s egyik fõszereplõje volt a könyv szerzõje, akinek könnyed elbeszélõ stílusa bizonyára leköt mindenkit, aki életében akár egyszer is, érdeklõdéssel figyelte a kerek labda gurulását. A labdarúgás nemzetközi eseményeinek királynõje: a világbajnokság. Grosics Gyula három ilyen izgalmas mérkõzés-sorozaton vett részt, s visszaemlékezéseiben még mindig ott izzik az átélés forrósága. Ez köti le bizonyára az olvasót akkor amikor Grosics a tizenötödik helsinki aranyérem kivívásának fegyvertényérõl vagy a felejthetetlenül szép Webley-i 6:3-as diadalról ad számot. Grosics Gyula feljegyzéseit Maros László, az ismert sportújságíró dolgozta fel regényes életrajzzá, azt olyan sportkönyvé bõvítve, amely a kapusjáték történetét és legkorszerûbb tapasztalatait lebilincselõ olvasmányként vonultatja fel a labdarúgás szerelmeseinek…" (moly.hu)
2.

Régi gólok, edzősorsok... Orth György nyomában. Guttmann Béla emlékei

Hámori Tibor, Régi gólok, edzősorsok... Orth György nyomában. Guttmann Béla emlékei, Sport, Életrajz
Szerző(k):Hámori Tibor  
A könyv címe:Régi gólok, edzősorsok... Orth György nyomában. Guttmann Béla emlékei
Kiadás:Budapest, é. n.
Kiadó:Lapkiadó Vállalat
Témák:Sport
Életrajz 
3. 

Üllői úti kapufák. Sárosi György dr. - az egykori legendás "Gyurka!..." - futballtörténeti visszaemlékezései

Vándor Kálmán, Üllői úti kapufák. Sárosi György dr. - az egykori legendás "Gyurka!..." - futballtörténeti visszaemlékezései, Sport, Életrajz      Vándor Kálmán, Üllői úti kapufák. Sárosi György dr. - az egykori legendás "Gyurka!..." - futballtörténeti visszaemlékezései, Sport, Életrajz
Szerző(k):Vándor Kálmán  
A könyv címe:Üllői úti kapufák. Sárosi György dr. - az egykori legendás "Gyurka!..." - futballtörténeti visszaemlékezései
Kiadás:h. n., (1988)
Kiadó:Kossuth Könyvkiadó
ISBN:9630932644
Témák:Sport
Életrajz 

2013. május 21., kedd

Magyarok a Barcelonában

Kocsis, Kubala, Czibor
Herrera mindig szeretettel gondolt vissza az 1950-es évek végének FC Barcelonájára, úgy tartotta, hogy ez volt az egyik legjobb összetételű csapat, amellyel dolgozott. […] a „támadásban a trükkös külföldieket” -Kocsist, Villaverdét, Czibort és a többieket- játszatta, míg a védelmet a „magas katalánokra” alapozta. "A katalánokat -mesélte Herrera Kupernak- a Katalónia fiai, küzdjetek a hazátokért -tal lelkesítettem, a külföldieknek meg a pénzről beszéltem… De pontosan miben különböztek, mondjuk, a magyarok a spanyoloktól?- kíváncsiskodott Kuper. "A magyarok zárkózottak -felelte Herrera, és a vállát felhúzva, morcos arcot vágva utánozta őket- ezért ügyeltem rá, hogy a többiekkel is barátkozzanak, Czibort és Kocsist nem raktam egy szobába. (Jimmy Burns: Beckham és Spanyolország)

2013. május 17., péntek

Idegenlégiósok - futball-emigránsok III.


Varga Zoltán (középen) 1971-ben a Hertha-ban Gergely Lászlóval és Jürgen  Rumorral

"Varga Zoltánnak már ebben a "másik időben" kellett volna érvényesülnie. Ö volt a hatvanas esztendők Magyarországának az a játékosa, akinek képességei az Aranycsapat egykori kapitányéival vetekedtek, s aki az évtizeddel korábbi idő áhítatából is visszahozott a pályára valamennyit, s akinek 1968 őszi távozása a Puskáséhoz hasonló "futballrajongói sokkot" okozott. Mondhatnánk: a mexikói olimpia előestjén elkövetett "tett" labdarúgásunk végzetes leromlása kezdetének a szimbolikus aktusaként is értelmezhető akár. S míg a Real csatára a harmincegyen, addig - a szintén két évre eltiltott - Varga a huszonötön is alig volt túl az "újrakezdés" idején, a két hasonló futballszakmai tehetséggel megáldott játékos külhoni teljesítménye - avagy a "sikeresség" foka - mégis nagyon szembeszökő. Puskás a képességeinek megfelelő társaságba, világsztárok közé állhatott, Vargának a maga stílusához, képességeihez fogható csapatnak - az alig egy esztendei, az 1974-es világbajnokságra való holland készülés okán nem a legszerencsésebb időben jött "Ajaxos" kísérlet (1973-74) kivételével talán - még a közelébe kerülnie sem sikerült, de ez aligha csak a játékoson - s főleg nem a tehetségén - múlt. Már német földre is "jobb híján" került csupán, a Herthától (az 1970-71-es idényben a Bundesliga harmadikja volt) egy esztendő után - újabb eltiltással a nyakában - szinte menekülnie kellett, s noha Abeerdeenben (1972-73) az utóbbi száz év általuk látott legjobbjaként emlegették a skótok őt, tény, hogy a játékos nem volt a "helyén", miként az is, hogy nevesincs, önmagukat menedzserként forgalmazók, s egyéb alkalmi segítők vették körül általában. S ami igazán megdöbbentő: Varga, a távozása utáni, még aktívnak tekinthető tíz esztendőnek (1968-1978) a pályán alig a felét tölthette el. Szokás mondani: akinek tehetsége alapján egy Puskáséhoz hasonló karrier dukált volna, "örök reménység" maradt.

E pályafutás külhoni esendőségének Varga Zoltán Puskásétól eltérő alkata - az érdekérvényesítő- a kellő alkalmazkodóképesség, a "dörzsöltség" hiánya - volt e az első számú okozója, nem tudható - része lehetett benne, ez bizonyos -, ám ha idehaza szóba került, "elrettentő példaként", s rendszer "önigazolásaként" emlegették inkább. Többen is "leléptek" ez idő tájt - Nagy Antal a Honvéd válogatottja (nem a Mezey György-féle csapat beállósáról van szó!), vagy Kenderesi a Vasas kapusa például -, később meg pláne, de az elhallgatásnak s az ellenszenvnek olyan egyvelegével, mint Varga Zoltánt, senkit sem "tiszteltek meg", ez nyilvánvaló. Tény, hogy ez a Magyarországon tizenhét éves kora óta (!) megfigyelt játékos távozását követően is "közellenség" maradt, s az is szerintem, hogy az akkori rendszert egy Puskáséhoz fogható pályafutás megismétlődésétől a hideg rázta volna ki. Azt, hogy "utána is nyúlhattak", bizonyítani nem tudom, de úgy lehet, egy újabb világra szóló sikert sokkal nehezebben lehetett volna "kommunikálni" - illetve elhallgatni - már, mint egy évtizeddel azelőtt. Ez már a végképp elterjedt televízió, a műholdas adások, egyáltalán a felgyorsult hírközlés ideje volt, mozdíthatatlannak hitt százados értékek maszatolódtak széjjel, s egyértelműen törtek át az anyagi sikerre törekvés s az érdekérvényesítés könyörtelenebb módozatai. Ez történt általában a sportban, s a labdarúgásban is lényegében, ennek a kornak nem a Puskás Ferencekre s nem is az emlékezetben reájuk hajazó Varga Zoltánokra, hanem a kiszámíthatóan robotoló gladiátorokra volt elsősorban szüksége - egyre inkább. E miliőben a játék s a közösség egymásért való öröméről beszélő Varga idegenül mozoghatott, így a kádári kor - őt menekülésre szólító - amorális viszonyai között oly nagyon vágyott "szabadság" a maga kevésbé emberszabású arcát is megmutatta neki abban az időben, amikor a magyar labdarúgás végképp a lejtőre került, s az egyre kényelmesebb s az egyre kevésbé teljesítményelvű "hazai viszonyokon edződött" követői vagy "használhatatlannak" bizonyultak, vagy teljesen légüres térbe kerültek már.

Kű Lajos
Akik Varga Zoltánt követték már valóban alig vitték valamire. Leginkább az FTC egykori válogatott játékosa, Kű Lajos talán (ő az FC Bruges színeiben lett belga bajnok, s 1978-ban BEK-döntőt is játszhatott), aztán a szintén fradista s válogatott Magyar István még (a belga s az osztrák első vonalban játszott), de az 1968-ban olimpiai bajnok Juhász Istvánnak, az újpesti Harsányi Lászlónak, Horváth Józsefnek vagy a korszak legnagyobb kapus tehetségének tartott Tóth Zoltánnak (valamennyien válogatottak voltak idehaza) az Amerikai Egyesült Államok-beli teremlabdarúgás meccsei jutottak csupán. Igazán jelentős változást az 1979-es "nyitás" sem hozott. Ettől kezdve - kezdetben csak harmincéves kor felett - lehetett legálisan is külföldre szerződni. A sort Bálint László (FC Bruges), az FTC akkor már hatvanszoros válogatottja nyitotta meg, Fazekas László (FC Antwerpen) az Újpesti Dózsa csatára folytatta, több tucatnyian követték őket aztán, de jelentősebb eredményt - e két játékoson kívül - csak a Sporting Liszabonnal portugál bajnok és kupagyőztes kapus Mészáros Ferenc, az Austria Wiennel osztrák bajnok és kupagyőztes Nyilasi Tibor, az 1988-ban a Bundesliga legjobb külföldi labdarúgójának választott - s a nyugatnémet kupadöntőn emlékezetes gólt rúgott - Détári Lajos, valamint a holland Feyenoordnál bajnok és kupagyőztes Kiprich József ért el talán. A többség vagy keserűen, vagy "magyarázkodva" tért haza rendszerint, s játékosaink nyugati ázsiója is csökkenni látszott. Magyar labdarúgó igazi "sztárcsapatba" kerülni lényegében Puskás Ferencék óta nem tudott, s ennek esélye - az apróbb részeredmények ellenére - a rendszerváltozást követően, a "teljesen szabad világban" még csökkent is inkább."

2013. május 16., csütörtök

Idegenlégiósok - futball-emigránsok II.



Puskás a Real Madrid színeiben
"A forradalom aztán mindent megváltoztatott. Az Aranycsapat szétesett, jövendölések szerint igen nagyra hivatott teljes ifjúsági válogatott külföldön maradt, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán s főleg Puskás Ferenc távozása pedig valóságos magyar "labdarúgás-történeti traumát" okozott, miközben - elsősorban az utóbbi játékosnak köszönhetően - "futball-hírünk" a nagyvilágban sosem tapasztalt magasságba emelkedve, meghaladhatatlan mércévé lett a későbbi időkre is. 

A kétéves eltiltását letöltött Puskás 1958 és 1967 között a Real Madrid csatára, egyik legnépszerűbb játékosa volt, a világ tán legjobb csapatából (az 1956 előtti Budapesti Honvédból s a magyar válogatottból) a világ tán legjobb csapatába került tehát. Akárcsak Magyarországon, ötszörös bajnok s négyszeres gólkirály lett új klubja színeiben is. Ezen kívül a Bajnokcsapatok Európa Kupájának háromszoros győztese, az 1959-60-as sorozat gólkirálya, aki a labdarúgás történetének máig egyik legjobb mérkőzéseként emlegetett döntőn négy gólt rúgott. Szintén ebben az évben az első ízben kiírt Világkupa győztese, majd a spanyol, az Európa- s a világválogatott játékosa is. 

Visszavonulása után világjáró edző, az egyetlen szakember, aki a földkerekség mind az öt kontinensén dolgozott, az 1970-71-es sorozatban a korábban középcsapatként sem tisztelt görög Panathinaikoszt a döntőig vitte el. Miközben mindenütt rajongva szeretett személye a világban szinte a magyarság szinonimája lett, nevét idehaza még kiejteni is alig volt ajánlatos, magyar földre csak negyedszázad múltán, 1981-ben léphetett.

A korszak legnagyszerűbb klubcsapata 1960-ban ült fel a világ trónjára, amikor Puskás vezetésével a Real Madrid megnyerte a Vilgákupát.
Tüneményes sikereinek a történelmi pillanat felhajtóereje - a magyar forradalom mitológiája -, menedzsere (Östreicher Emil) állhatatossága, s Puskás rendkívüli futballtudása csakúgy a része lehetett, miként a játékos s a későbbi edző egyedülálló - a szeretetben való összetartást sugalló - alkati adottsága, sajátos - a személyiség alapértékeit soha föl nem adó, de a készen kapott hiarerchia rendjét nem bolygató - alkalmazkodóképessége is. Érdemes megfigyelni: míg Magyarországon - persze csapatkapitánykánt - mindig a sor elején, addig Spanyolországban mindig a sor végén ballagott ki a pályára például. Valószínű, hogy - Borsi-Kálmán Béla Az Aranycsapat és a kapitánya című könyve tárgyalja súllyal ezt - még az ötvenes évekbeli magyar és az akkori spanyol politikai és társadalmi szerkezet hasonlósága (egyrészt a politikai diktatúra, másrészt egy régről örökölt, s a hősképzés emlékezetét is őrző familiáris társadalmi szokásrend megléte) is segíthetett neki, ám a titok igazi nyitja mégis a Puskás-féle emberi és sportszakmai zsenialitás s e kettős (!) zsenialitásra való - még épen őrzött - fogadókészség egyidejűségében rejlett valahol. Ott valahol tehát, amit a Puskás Ferenc aktív játékos kora utáni idő már alaposan megszaggatott - bár annak emlékezete máig él talán."

2013. május 15., szerda

Idegenlégiósok - futball-emigránsok I.



"Amíg labdarúgásunk Európa s a világ élvonalába tartozott a magyar játékosok keresettek voltak külföldön is. A kirajzás nagyobb alkalmai elsősorban politikai fordulókhoz köthetők, így volt ez a "hőskorban" is már, s különösen így lett 1945, majd az 1956-os forradalom után, amikor Magyarország akkor beláthatatlanul hosszú időre egy, a világtól hermetikusan elzárt birodalom érdekszférájának része volt. 1945 és 1979 között - ekkortól a magyar futball- s persze a pártvezetés engedélyével szűkös számban ugyan, de legálisan is külföldi szerződést köthettek játékosaink - több száz labdarúgó, közöttük világszínvonalú tehetségek hagyták el illegálisan az országot - "disszidáltak", ahogy a köznyelv mondta akkortájt - sokan nagyobb karriert is befutottak, ám közülük kettőnek - Puskás Ferencnek és Varga Zoltánnak - a pályafutására önmagán túlmutató modell-értékként is tekinthetünk.

A nagyobb méretű elvándorlás kezdete az első világháborús összeomlás, a forradalmak hozta létbizonytalanság, meg a trianoni békediktátum idejére s az utána való esztendőkre tehető. A harmadára zsugorított s évekre - sportdiplomáciai értelemben is! - karanténba zárt (az 1920-as olimpiára nem kaptunk meghívót, s Nagy Britannia még Magyarországnak a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségből való kirekesztésével is próbálkozott), gazdaságilag is megroggyant csonka-országból sokan - köztük neves labdarúgók - menekültek- távoztak el. Payer Imre a Ferencváros legendás válogatott hátvédje már 1919 őszén Bécsbe, később Olaszországba ment, aztán Schaffer Alfréd az MTK híres góllövője - akit Németországban "futballkirálynak" neveztek el - követte őt, s a baloldali kötődéseiről ismert klubból ugyancsak külföldre távozott a szintén válogatott Szabó Péter, Konrád I. és Konrád II. is. Évekig külhonban játszott Károly Jenő, a kapus Platkó Ferenc (az első magyar labdarúgó, aki Angliába, a játék őshazájába szerződhetett), a később edzőként is világhíres Guttmann Béla és Bukovi Márton, vagy a tán első igazi magyar "futballsztár", a válogatottban húsz éven át játszott Schlosser Imre is. Berlinben még egy emigráns magyar csapat is alakult, szinte minden európai országban volt magyar labdarúgó, egyes hírek szerint a kor legzseniálisabb játékosa, Orth György is a távozásról tárgyalt már, ám 1925-ös tragikus bécsi sérülése, a lassan talpra álló ország adta jobb lehetőség s a bajnokság átszervezése megakadályozta ezt.

Az elvándorlás csúcspontja az 1925-ös esztendő volt, a profi bajnokság egy évvel későbbi bevezetése aztán sok mindent megváltoztatott. Tömegesen jöttek haza a játékosok - Bukovi Márton, Pataki Mihály vagy Schlosser Imre például - a mérkőzésekre látogatók száma látványosan nőtt, s a következő esztendőkben - a világgazdasági válság ellenére - nemcsak a magyar sport általában - ennek csúcspontja lett a berlini olimpián szerzett tíz aranyérem -, de a labdarúgásunk színvonala is jelentősen emelkedett. A korban rangosnak tekintett Közép-Európai Kupában aratott győzelmekkel majd az 1938. évi világbajnokságon szerzett ezüstéremmel a nemzetközi élvonalhoz tartoztunk egyértelműen, s a harmincas esztendők ritkább kirajzásai - Kalmár Jenő, Kohut Vilmos vagy később Sas Ferenc távozása például - a magyar futball hírnevét öregbítették inkább, a honi bajnokság színvonalának nem árthattak már.

Nyers István a milánói szurkolók előtt
1945 az újjáéledő remény s a néhány esztendő alatt bezáruló diktatúra korát egyszerre hozta el. A magyar labdarúgás ontotta a tehetségeket, de vérveszteségeket is szenvedett. Olyan, "kiöregedőben" lévő világklasszisok, mint Zsengellér Gyula (1947-ben), dr. Sárosi György (1948-ban) vagy a szintén sokszoros válogatott öccse, Sárosi Béla (1946-ban) még legálisan távozhattak Olaszországba, ám villámgyorsan nőtt a "disszidálók" sora is. A román és a magyar válogatottban egyként játszott Tóth III Mátyás, az ugyancsak válogatott Marik György és Tóth Lajos távozása épp a "párt csapatát", a Vasast gyengítette meg 1948 végén, 1949 elején, akárcsak azé a Kubala Lászlóé is, aki - a futball történetében egyedüliként - három nemzet (csehszlovák, magyar, spanyol) színeiben volt válogatott. Kubala a Barcelona csatáraként, majd szövetségi kapitányként valóságos spanyol nemzeti idollá lett az idő során, s minden idők legjobb csatáraként tartják számon Olaszországban a még Újpesti TE-nek nevezett csapatból elment Nyers Istvánt is, aki nemcsak bajnoki s gólkirályi címet szerzett az Internacionáléval, de - balszélsőként! - megközelítette a mérkőzésenkénti egy gólos átlagot. Távozásuk a rohamléptekkel kialakuló diktatúrával szembeni tiltakozásként is felfogható volt talán, hisz ami ezután következett minden legális külhoni lehetőséget bezárt a magyar labdarúgók előtt (is). A csapatok erőszakos átszervezése, a "disszidálástól" való szinte eszement hatalmi félelem életeket emelt fel, vagy tett tönkre pillanatok alatt, Szűcs Sándort a válogatott hátvédet 1951-ben - provokátorral szervezett tiltott határátlépési kísérletért - például elrettentésül kivégezték. Miközben a magyar labdarúgás a világ élére került, a "nyugati karrier" 1956-ig csak vágyálom maradt, Sztálin haláláig a határt még a híres Aranycsapat is alig-alig - a helsinki olimpia idején elsősorban - léphette át."

2013. május 14., kedd

Magyarország - Svájc 2:0 (1938)





Világbajnokság 1938, Franciaország, negyeddöntő
 212. hivatalos válogatott mérkőzés 
helyszín: Lille, Stade Victor Boucquey
nézőszámok:allworldcup.narod.ru: 14.000
fifa.com: 15.000
nso.hu: 20.000
  1. 1 - 043' Sárosi György
    2 - 090' Zsengellér Gyula
Magyarország MagyarországSvájc Svájc
  1. Szabó Antal
  2. Korányi Lajos
  3. Bíró Sándor
  4. Szalay Antal
  5. Turay József
  6. Lázár Gyula
  7. Sas Ferenc
  8. Vincze Jenő
  9. Sárosi György
  10. Zsengellér Gyula
  11. Kohut Vilmos
  1. Huber Wilhelm
  2. Stelzer Adolf
  3. Lehmann August
  4. Springer Hermann
  5. Vernati Sirio
  6. Lörtscher Ernst
  7. Bickel Alfred
  8. Abegglen III. André
  9. Amadò Lauro
  10. Walaschek Eugéne
  11. Grassi Tullio
szövetségi kapitány:
Dietz Károly
szövetségi kapitány:
Rappan Karl