2013. február 27., szerda

Hajós Alfréd (Budapest, 1878. febr. 1. – Budapest, 1955. nov. 12.)

Első olimpiai bajnokunk 135 éve született Budapesten Guttmann Arnold néven. Sokoldalú személyisége okán nehéz felsorolni minden tevékenységet, amivel élete során foglalkozott, hiszen eredeti szakmája építészmérnök volt, úszásban kétszeres olimpiai bajnok lett, emellett atletizált, tornázott, és nem utolsósorban a magyar futball kezdeti éveinek is meghatározó egyénisége volt mind játékosként, mind pedig sportvezetőként. 





Számunkra természetesen a futballban betöltött szerepe lehet érdekes, de fontos tudni, hogy más területeken is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Tagja volt annak a BTC-nek, mely megnyerte Magyarország legelső bajnokságát, játszott a legelső bajnoki mérkőzésen és pályára lépett az első válogatott meccsen is. 1906-ban szövetségi kapitány volt két mérkőzés erejéig, 1897-1907-ig játékvezetőként is ténykedett, majd MLSZ alelnök és a Sport-Világ főszerkesztője volt. Érdemei tehát vitathatatlanok, hiszen ott volt a magyar labdarúgás minden első mérföldkövénél és meghatározó tagja volt az első évtizedek sportéletének.


"Hogy ki hozta az első labdát Magyarországra, arról nincsenek megbízható információk, de mind a budapesti Orczy kertben, mind a budai Tornacsarnokban már az első időktől kezdve rúgták a bőrt, egyelőre főként csak az atléták és a tornászok. A legelső labdarúgó-mérkőzésre pedig minden bizonnyal 1895 telén került sor az Északi Főműhely munkásai között a Pék-erdőben egy Angliából hozott futball-labdával. Ezt követően az első labdarúgó csapat megalakulására sem kellett sokat várni, 1897-ben ugyanis a Budapesti Torna Club (BTC) keretein belül főként diákokból és tornászokból verbuválódott a legelső csapat Magyarországon, majd őket követte az Ferencvárosi Torna Club (FTC), a Budai Football Csapat (BFC), a III. kerületi Torna és Vívó Egylet (TVE), a Magyar Úszó Egyesület (MUE), a Ganz-Wagongyári TLT, a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club (BEAC), továbbá több vidéki városban is megindult a labdarúgás megszervezése. 

A Sport Világ írása szerint az „első magyar footballmatchet” 1897.  május 9. napjára tűzték ki a BTC részvételével a Millenáris pályán, mintegy 100 főnyi közönség előtt. A játék ezután egyre népszerűbb lett, sorra alakultak a kisebb csapatok főleg iskolákban és grundokon, amelyek később mintegy utánpótlásbázisát jelentették a kluboknak. A pesti oldalon a városligeti Fáskör, a lipótvárosi Fatér, a Nyolcház udvarán, a Petőfi, a Boráros, a Ferenc és a Rezső tereken, Budán a Vérmezőn, a Városmajorban, az Alsóbástyán és a lágymányosi réteken kergette a fiatalság a labdát.A századforduló a honi labdarúgásban is fordulópontot jelentett, hiszen 1901. január 19-én megalakult a Magyar Labdarúgók Szövetsége (továbbiakban MLSZ), s a február 4-én megtartott első tanácsülésen elfogadták a tavasszal kezdődő és ősszel befejeződő bajnokság szabályzatát, majd február 17-én lejátszották az első bajnoki mérkőzést is (BTC–BSC 4:0). Az első két bajnokságot a BTC nyerte, majd lekerült az élről és 1903-ban az FTC végzett az aranyérmes helyen, ezzel a korábbi BTC–Műegyetem vetélkedéseket felváltotta a mai napig tartó Ferencvárosi Torna Club–Magyar Testgyakorlók Köre (továbbiakban MTK) párharc és egészen 1929-ig e két csapat között dőlt el a bajnoki cím sorsa." /Kaprinyák N.: A magyar labdarúgás története Dr. Sárosi György pályafutása tükrében (1901-1943)/

Magyarország-Ausztria 5-0 (1902)



Mérkőzései a labdarúgó-válogatottban
#DátumHelyszínEllenfélEredményKiírásEsemény
 1901április 12.BudapestAnglia Surrey Wanderers1 – 5barátságos
1.1902október 12.Bécs Ausztria0 – 5barátságos
Mérkőzései szövetségi kapitányként
#DátumHelyszínEllenfélEredményKiírásEsemény
1.1906október 7.Prága Csehország4 – 4barátságos
2.1906november 4.Budapest Ausztria3 – 1barátságos
(wikipédia)

2013. február 25., hétfő

Kubala és a gólok


Hogy lőtt-e fontos gólokat?

Pályafutása során rengeteg duplával, 16 mesterhármassal, valamint egy-egy mesternégyessel, -ötössel és –hetessel büszkélkedhetett. 1952. február 10-én a Sporting Gijón ellen elért (9-2) győzelem alkalmával terhelte meg az ellenfél kapuját hét góllal is. Az FC Barcelona színeiben 349 mérkőzésen 270 gólt ért el, ebből a bajnoki mérlege 186/131, más orgánum szerint 345 meccsen 274-szer volt eredményes, de bizonyos források 329/256-os vagy 329/243-as mérleget említenek.

Az FC Barcelonánál játékosként eltöltött tizenegy évét két nagy szakaszra lehet bontani, ami egyben két nagy edző működésével is egybeesik. Az első sikerkorszaka 1950 és 1954 közé tehető, amikor sógora, Ferdinand Daucik vezetésével mindent megnyert, amit abban az időben meg lehetett nyerni. A csapat sikerei mellett az egyéni eredmények sem maradtak el. Számtalan gólpasszt jegyzett, emellett kétszer is a csapat házi gólkirálya volt (1952 – 26 gól, 1954 – 23 gól), azonban a legeredményesebb góllövőnek járó Pichichi-díjat egyszer sem sikerült elnyernie. 1952-ben állt hozzá a legközelebb, de a madridi Pahino még több találatot jegyzett (28 találat), 1954-ben pedig Di Stéfano előzte meg ebben a rangsorban.

A másik két idénye az „átmeneti időre” esik, amikor egy Spanyol Kupán kívül (1957) egyéb címet nem sikerült nyernie. 1955-ben és 1956-ban is 14-14 góllal lett a házi gólkirálya a csapatnak. Az 1950-54-es korszakot sokan a ’20-as évek sikereihez hasonlítják. Szemkápráztató játék, csodálatos gólok, nagy győzelmek – ezek jellemezték a Daucík-korszakot, melynek központi figurája volt „Laszi” – csak így hívták Spanyolországban, mert a ’c’ betűt nem tudták kiejteni. A szurkolók imádták, tenyerükön hordozták, Ő pedig varázsolt. Mindene volt a Klub és a szurkolók, s a rajongás kölcsönös volt – ezt nagy meccsekkel, és szép gólokkal hálálta meg. Az első időszak alatt lejátszott Spanyol Kupa-döntőkön két alkalommal volt eredményes. Egy-egy gólt lőtt az 1952-es FC Barcelona – Valencia CF (4-2, hu.), és az 1953-as FC Barcelona – Athletic Bilbao (3-1) ellen megnyert kupadöntőn. Az 1957-es FC Barcelona – RCD Espanyol (1-0) meccsen is a pályán volt, de a kapuba nem sikerült betalálnia. 

Mitől volt ilyen jó? Labdabiztonság, gyors sebességváltások, tökéletes labdavezetés, halálpontos passzok és kiszámíthatatlan cselek. Ezeket a tulajdonságokat ebben a videóban megcsodálhatjátok, jó szórakozást!

2013. február 24., vasárnap

A Csodacsatár (1956)



fekete-fehér, magyar vígjáték, 90 perc, 1956
 


rendező: Keleti Márton
forgatókönyvíró: Méray Tibor
zeneszerző: Bródy Tamás
operatőr: Pásztor István
vágó: Zákonyi Sándor

szereplő(k): 
Puskás Ferenc (Önmaga)
Kiss Manyi (Aurélia)
Mányai Lajos (Venturo kapitány)
Feleki Kamill (Brunó)
Ungváry László (Duca tengernagy)
Pongrácz Imre (Jóska)
Schubert Éva (Művésznő)
Sinkovits Imre (Riporter)
Gózon Gyula (Miniszterelnök)

"Futbólia minisztertanácsa elhatározza, hogy megszerzi az országnak a világhírű magyar csodacsatárt. Duca tengernagyra bízzák az akció végrehajtását. A magyar csapat éppen Svájcban játszik, Duca tehát odautazik embereivel. A labdarúgókat két nyugaton élő magyar - Bruno és Jóska - követi a szállodába, hogy töltőtollakat adjon el nekik. Véletlenül őket is lefényképezik, s Duca tengernagy Jóskát raboltatja el. A szerencsétlennek döntő mérkőzésen kell játszania, a dolog botrányba fullad, s a szurkolók már-már forradalmat robbantanak ki." (port.hu)



Érdekesség, hogy Puskás 1956-ban elhagyta az országot és ezzel kegyvesztetté vált: nem jelenhettek meg róla hírek és természetesen filmekben sem szerepelhetett. Ezért a jeleneteit újraforgatták itthon maradt társával, Hidegkuti Nándorral. 








2013. február 21., csütörtök

Illovszky Rudolf (Budapest, 1922. febr. 21. – Budapest, 2008. szept. 23.)

Ma ünnepelné 91. életévét Illovszky Rudolf, mindenki Rudi bácsija, akinek neve összefonódott a Vasassal. Nem is csoda, hiszen a kezdeti néhány MTK-s évet követően kizárólag a Vasasban játszott aktív pályafutása befejezéséig, majd edzőként is több alkalommal irányította az angyalföldi gárdát, legutóbb 1995-ben, már nyugdíjba vonulását követően. Két alkalommal állt a válogatott élén, 1972-ben az olimpiai csapattal ezüstérmet nyert, az Európa-bajnokságon pedig negyedik helyezést ért el a nemzeti tizeneggyel. A Fáy utcai stadion az ő nevét viseli.


És hogy milyen lehetett Illovszky mesterként? Az alábbi történet jól példázza:

"Kipihenten, jókedvűen toppant be a Vasas öltözőjébe a reggeli edzés előtt Illovszky Rudolf. A vezetőedző diskurált, tréfálózott a játékosokkal, de feltűnt neki, hogy Farkas Jancsi tüntetően kerüli a tekintetét, egyre csak a cipőjét bámulja.
-Miért sunyít ez a Jancsi? -töprengett a Farkas, Mészöly-duó stiklijeihez hozzászokott mester. Csak nem görbültek el már megint az éjszakában? "Fülest" nem kapott, nem vádolhatott, nem bizonyíthatott, blöffölt hát egy termeteset.
-Farkas Jancsi, megbüntetlek ötszáz forintra. Tudod, miért? Mellesleg a barátodnak úgyszintén ötszáz a taksa...
A válogatott csatár elszontyolodva fordult a kétségbeesetten integető Mészöly felé:
-Látod, Kálmán, megmondtam, hogy balhé lesz..." (Kő-Török: A magyar futball anekdotakincsei)

2013. február 20., szerda

Száz év az örökkévalóságnak

Szenzációs összeállítást találtam Sárosi Györgyről, mely születésének 100. évfordulójára készült tavaly szeptemberben. Habár most nincs jeles nap, de a rá való emlékezés mindig aktuális.

2013. február 15., péntek

Aki miatt a Nou Camp épült


Az ’50-es évek a Barcelona első igazi sikerkorszaka volt, melyet 4 bajnoki cím (1952, 1953, 1959, 1960), 5 Copa Generalissimo - a Király Kupa elődje – győzelem (1951, 1952, 1953, 1957, 1959), két Spanyol Szuperkupa – siker (1952, 1953), valamint két VVK – diadal is (1958, 1960) fémjelzett. Emellett a csapat 1952-ben megnyerte a Copa Latinát, és a Copa Eva Duartét is. Az 1952-es Barcelona csapatát az „ötkupás Barcaként” emlegették, így is vonult be a futball történelemkönyvébe. A sikerek kovácsai Ferdinand Daucík (Kubala sógora) és Helenio Herrera voltak. Kubala László a csapat meghatározó alakja volt, a szurkolók imádták, az ellenfelek rettegték, a futballvilág pedig csodálva nézte játékát.


A Les Corts idővel szűknek bizonyult a megnövekedett szurkolói érdeklődés következtében, így a Klub vezetői végső elhatározásra jutottak: az 1940-es évek végétől dédelgetett álmot, egy új, korszerűbb, és nagyobb befogadó képességű stadion építésébe kezdtek az ’50-es évek közepén. A legenda és a korabeli visszaemlékezések szerint mindezt Kubala játéka és hatása – mely a sikerekkel együtt az átlagos nézőszám megkétszereződését eredményezte – idézte elő. A csapattársakkal készített interjúkból mindenki számára kitűnik: a magyar legenda volt a csapat lelke, esze, irányítója; ő volt a szív, amely éltette a klubot, és a tüdő, amely ehhez a tehetséget, a brillírozást biztosította.


Irányító középpályásként és csatárként is állandó veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. Góljain kívül meg kell jegyezni, hogy számtalan alkalommal hozta kihagyhatatlan helyzetbe társait. Pályafutása során rengeteg duplával, 16 mesterhármassal, valamint egy-egy mesternégyessel, -ötössel és –hetessel büszkélkedhetett. 1952. február 10-én a Gijón ellen elért (9-2) győzelem alkalmával terhelte meg az ellenfél kapuját hét góllal is. Az FC Barcelona színeiben 349 mérkőzésen 270 gólt ért el, ebből a bajnoki mérlege 186/131, más orgánum szerint 345 meccsen 274-szer volt eredményes, viszont találkoztunk 329/256-os, vagy 329/243-as mérleggel is. Számtalan gólpasszt jegyzett, emellett kétszer is a csapat házi gólkirálya volt (1952 – 26 gól, 1954 – 23 gól), azonban a legeredményesebb góllövőnek járó Pichichi-díjat egyszer sem sikerült elnyernie.

A következő memoárunkban "Laszi" legfontosabb góljairól írunk.

Korábbi írásunk Kubaláról ITT olvasható!

2013. február 14., csütörtök

Hidegkuti Nándor halálának évfordulója

Ma 11 éve, 2002. február 14-én halt meg Hidegkuti Nándor, az Aranycsapat csatára, olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes labdarúgó.


2013. február 13., szerda

Schaffer Alfréd- évforduló

Schaffer Alfréd, a legendás "Spéci" ma 120 éve született. Korábbi írásunk a "Fussballkönig"-ről ITT olvasható.

2013. február 11., hétfő

Laszi, avagy egy magyar legenda Barcelonában



Ladislao, Ladislav vagy Laszi. Ha ezeket a szavakat Katalónia fővárosában, Barcelonában használjuk, mindenki tudja miről, illetve kiről is van szó: Kubala Lászlóról.

De hogy is került Barcelonába? Az egész a kommunizmussal kezdődött, ahogy sok mindenki másnak, Kubalának is menekülnie kellett Magyarországról (amiért a Magyar Labdarúgó Szövetségtől egy két és féléves eltiltás volt a "jutalma"). Az útja (pár lefizetett csempész segítségével) Olaszországba vitte, ahol a kinti magyarokkal csapatot szervezett Hungária (bizonyos források szerint Pro Patria) névvel. Sógora, Ferdinand Daucík elvállalta az együttes irányítását, sorra nyerték a meccseket. A csapat felkészülési mérkőzésen 4-2-es vereséget szenvedett a Real Madridtól a spanyol fővárosban. Kubala játékával lenyűgözte az akkori elnököt, Santiago Bernabeut, aki az anyagiakat tekintve egy rendkívüli szerződést tett le elé. Ám Kubala az elnök tudtára adta, hogy még két mérkőzést játszik Spanyolországban, s csak akkor szerződik hozzájuk, ha Daucik irányíthatja a csapatot. "Ki ez a klub nélküli magyar, hogy egy ilyen igénnyel álljon elő a világ egyik legnagyobb csapatánál?" - gondolta először Bernabeu. "Hogy mondhatna le a Real egy ilyen rendkívüli játékos megszerzéséről?" Bernabéu rövid mérlegelést követően azt mondta Kubalának, hogy a két mérkőzést követően visszatérnek még kérésére, s valamit intézkedni fognak Daucikkal kapcsolatban. Ezt követően kezet ráztak.

Barcelona (saját kép)
Az Espanyol elleni barátságos találkozót a Barcelona megfigyelője, Pepe Samitier is megtekintette. Az egykori legendás csatár tátott szájjal nézte Kubala játékát, s pontosan tudta azt, hogy Katalóniába kell csábítsa. Abban az időben sem vetették meg a magyar játékosok az italt, egy este a részeg Kubala Pepe Samitiertől kért segítséget, hogy miként juthatna Madridba. A gránátvörös-kékek megfigyelője ellenszegült a játékos akaratának, akinek így sejtése sem volt arról, hogy valójában Barcelona felé veszi az irányt vonattal. A terv sikerült: a kijózanodó Kubala a Real Madridhoz hasonló kondíciókkal ellátott szerződést írt alá a katalán gigásszal 1950. június 15-én. Bónuszként a nagyvonalú vezetőség teljesítette kérését, melyet a madridi elöljárók elutasítottak, azaz Ferdinand Daucikot nevezték ki a csapat élére. Ha szikáran nézzük a tényeket, Kubala kedvéért elküldték a klubtól Enrique Fernándezt, a sikeredzőt, a csapat korábbi játékosát. Képzelhetjük, mekkora jövőt láttak a vezetők Kubalában.

Katalónia szívébe való megérkezése után a nyelvet gyorsan elsajátította, a várost nagyon megkedvelte. Az újabb diktatúra már otthont nyújtott neki, s a klub közbenjárásával a FIFA két és fél évre szóló eltiltását lerövidítették, így már semmi sem tudta meggátolni abban, hogy az FC Barcelonával történelmet írjon. A következő 11 év sikerei, eredményei bebizonyították: a Blaugranának nem kellett csalatkoznia Kubalában.

Következő cikkünkben részletesen írunk "Kuksi" barcelonai sikereiről.

2013. február 10., vasárnap

2013. február 6., szerda

Lóránt Gyula - évforduló

Ma 90 éve, 1923-ban született Lóránt Gyula, az Aranycsapat középhátvédje. Korábbi írásunk az olimpiai aranyérmes és világbajnoki ezüstérmes játékosról ITT olvasható.

2013. február 5., kedd

Szepesi György ma 91 éves!

"Mindennek Szusza Ferenc az oka...
Tizenkét évesek voltunk, s a Szekszárdi úti Juta-pályán a Compactor ellen játszottunk. A labda, amit elém ívelt, már a későbbi nagy játékost ígérte. Kissé nyesett volt, de csak annyira, hogy a két védőt megzavarja, amikor azonban hozzám került, "megszelídült", mintha csak azt mondta volna: tessék, itt vagyok, rúgj belém, hadd zörögjön a háló.
De nem zörgött: én az öt és felesen tisztán és egyedül állva - a labda helyett - a levegőt találtam el.
Szusza odasétált hozzám és csendesen azt mondta:
-Gyurikám, nem közvetítenél inkább?
Mit tehettem, szót fogadtam. Már akkor az volt a szenvedélyem, hogy cipőpasztás dobozzal a kezemben fel-alá sétáltam a pálya szélén, és "kis Pluhárnak" képzeltem magam. Így kerültem a "taccs-vonalra": a következő héten, az UMTE ellen, labda helyett már csak a Schmoll-pasztás doboz jutott nekem...
Telt-múlt az idő. Szusza Feriből eközben válogatott játékos lett - én viszont csak közepes kosárlabdázó voltam. Egyszer a Pasaréten a BBTE ellen játszottunk, a budaiak 40:39-re vezettek. Fél perc volt csak hátra, amikor váratlanul kettős büntetődobáshoz jutottam. "Ha bedobom, mi nyerünk" - villant fel bennem.
Nem dobtam be.
És ekkor megszólalt egy hang a lelátóról:
-Gyurikám, miért nem közvetítsz inkább?
Szusza Feri volt. Én hívtam meg a mérkőzésre..." (Szepesi György: Gól! Góóóóól! 2000 Gól!)

Isten éltesse Szepesi Györgyöt, az Aranycsapat tizenkettedik tagját 91. születésnapja alkalmából!

2013. február 4., hétfő

Grosics Gyula ma 87 éves!

Isten éltesse Grosics Gyulát, az Aranycsapat kapusát, a Nemzet Sportolóját, 86-szoros magyar válogatott labdarúgót! Jó egészséget kívánunk a "Fekete Párducnak"!




2013. február 3., vasárnap

Novák Dezső 74 éves!

Novák Dezső kétszeres olimpiai aranyérmes labdarúgó, az FTC csapatával háromszoros magyar bajnok edző ma ünnepli 74. születésnapját. Isten éltesse még sokáig erőben, egészségben!

VIDEO