2013. december 31., kedd

BÚÉK

(forrás: dreamstime.com)

Elérkezett az év utolsó napja, ilyenkor akarva-akaratlanul is számadást készítünk az elmúlt évről és kíváncsian várjuk a következő esztendőt. Most én is összefoglalom a Futball Anno első évének eredményeit.

Jelenleg 826-an kedvelitek a Futball Anno fb-oldalát, 87% férfi, 13% nő a nemek aránya (viszont érdekesség, hogy a nők aktívabbak!). A legtöbben Magyarországról, Szlovákiából és Romániából olvastok minket, de a Fülöp-szigetekről, Guatemalából és Saint Luciáról is vannak kedvelőink. Thank you!


Ma idézzük fel együtt a blog 5 legolvasottabb írásait, remélem még emlékeztek ezekre és szívesen nosztalgiáztok velem. 

Sikerekben és Labdarúgásban Gazdag Új Évet Kívánok minden Futball Anno-olvasónak! Köszönöm, hogy velünk tartottatok 2013-ban, jövőre találkozunk ;)

Öt legolvasottabb írás 2013-ban:



2013. december 20., péntek

Dr. Lakat Károly (Győr, 1920. november 27. – Budapest, 1988. december 3.)

forrás: tempofradi.hu

„Zöld fű felett, kék ég alatt, legjobb edző dr. Lakat!”
 
A magyar edzői kar három legnagyobb neve a Sebes-Bukovi korszak után: Baróti Lajos – Illovszky Rudolf - dr. Lakat Károly.

Karcsi bácsi játékosként védekező fedezetet játszott a legendás Sárosi György dr. mellett a 40-es évek Fradijában.

Épp az ellenfél támadását zavarta, amikor Sárosi rászólt: „Mit csinál, Lakat? Eddig mi támadtunk, most ők jönnek.” — Bizony, más idők voltak azok.

Amikor megalakult a nagy Honvéd, Bozsik személyesen jött el hozzá, hogy játsszon mellette is védekező fedezetet. Nem vállalta: fradista volt és maradt.

Tatabányán kezdte a komolyabb edzősködést 1957-ben. Ide a következő 25-30 évben még sokszor visszatért, így aztán Grosics Gyula éppúgy játékosa volt, mint a pályája végén a bányászokhoz szerződő Göröcs János, de dolgozott még a fiatal Kiprich-hel is.

A 60-as években volt a csúcson, ekkor nyert olimpiát 64-ben (Palotai, Gelei, Bene, Novák) és 68-ban (Dunai II., Fazekas, Menczel, Nagy Laci) a focicsapattal.
 
A VVK-győzelem után került a Fradihoz, amivel bajnokságot nyert, és még egyszer eljutott a csapattal az akkor már EVK-nak nevezett kupa döntőjébe.

Géczi — Novák, Mátrai, Páncsics — Juhász, Szűcs — Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Katona: kb. ez volt a legjobb Fradi a keze alatt. (Kispad: Karába, Fenyvesi dr… csekélység.)

Később is akadtak egyedi eredményei: a '70-es években a Honvéddal megverték az Intert a San Siróban, a Tatabányával a 80-as évek elején 22 000 néző előtt győzték le a Realt.

Voltak aztán  furcsa szokásai, pl. csak vonattal járt Tatabányára, bármikor is edzősködött ott, és mindig haza is utazott az esti mérkőzés után, néha a postavonattal.

Másik érdekes szokása: a legnagyobb menőkkel volt a legkíméletlenebb mindig, Alberttől Göröcsön át Csapóig és Nyilasiig sokan kaptak tőle hideget-meleget.
„Ha a főkolompost megfogod, a többi  magától megy utána” — mondogatta.

Hogy miért csak '79-ben lett kapitány? Messze túl a fénykorán… Finoman szólva: nagyon nem szerette a kommunistákat — és ezt a véleményét markánsan hangoztatta is.

Szepesivel viszont nagyon jó viszonyban volt, hát Gyuri kijárta neki a rég megérdemelt posztot. Pályája egyik legnagyobb kudarca lett belőle: ekkor kaptunk ki pl. az USA-tól 2-0-ra…

Pályája legvégén épp a kieséstől mentette meg a Tatabányát. A Fradi ellen játszottak Pesten. Amikor Lakat kijött, az Üllői úti törzsközönség felállva, vastapssal, „Karcsi bácsi, Karcsi bácsi” skandálással köszöntötte őt, az ellenfél edzőjét, amíg a helyére nem ért….

Ekkor azért elsírta magát ez a rettenetesen kemény kis ember….

Sem előtte, sem azóta nem történt ilyen a Fradi-pályán. 1988. december 3-án hunyt el.


(Medvegyev, forrás)

2013. december 19., csütörtök

Panini-kártyák 1978-ból

Az eBay-en nézelődve sok érdekes dolgot lehet találni. Például az 1978-as világbajnokságról néhány Panini-kártyát a magyar válogatottról. Nektek is volt/van ilyen gyűjteményetek?









Forrás: eBay

2013. december 13., péntek

Sipos Ferenc (Budapest, 1932. december 13. – Budapest, 1997. március 17.)

forrás: www.worldfootball.net
Sipos Ferenc
A népszerű "Tüdő" elképesztő futómennyisége miatt kapta becenevét. Szinte szakadatlanul mozgott, nem állt meg a pályán, persze közben a labdával sem akármilyen módon bánt. Kitűnően helyezkedett, remekül szerelt, kifogástalanul rúgott és fejelt, mind a balfedezet, mind később a beállós posztján elsőrangút nyújtott.

Még eredeti nevén, Sipszyként a Goldberger SE-ből lett ifiválogatott, onnan igazolt 1952-ben a Szolnoki Légierők csapatába. 1957-ben került vissza a fővárosba, az MTK-ba, 1964 és 1968 között a Bp- Honvéd színeiben szerepelt. Az MTK-val bajnoki címet szerzett (1957-58), a Honvéddal kupagyőztes (1964) volt. Összesen 280 elsőosztáyú bajnoki találkozón 23 gólt ért el.

A válogatottban 1957-ben mutatkozott be és 57 találkozón keresztül megszakítás nélkül szerepelt a nemzeti együttesben! (Ez természetesen magyar rekord, de nemzetközi viszonylatban is példátlan). Eközben tagja volt az Eb-bronzérmes (1964) csapatnak és három világbajnokságon (1958: 4 mérkőzés, 1962: 4 mérkőzés, 1966: 4 mérkőzés) képviselte színeinket.

Edzői pályafutásának állomásai: Sátoraljaújhely 1968-1972), Égszöv Medosz (1972-78), Csepel Autó (1979), Terszana (egyiptomi, 1981-82), majd Szigetszentmiklós. Az utóbbi években -nyugdíjba vonulásáig- a kispestiek serdülőcsapatainál trénerkedett. Bátyja, Sipos István ugyancsak válogatott labdarúgó volt.

(forrás: Dénes Tamás-Rochy Zoltán:A magyar labdarúgó-válogatott története)

2013. december 12., csütörtök

Dalnoki Jenő (Budapest, 1932. december 12. – Budapest, 2006. február 4.)


"Nyújtsd mindig a legtöbbet, ne elégedj meg azzal, ami vagy,
hanem törekedj azzá lenni, ami lehetnél." (Dalnoki Jenő)


Dalnoki Jenő az FTC örökös bajnoka. A Ferencvárosban összesen 439 mérkőzésen szerepelt s 21 gólt szerzett. A legendás szélsőhátvéd több mint három évtizedet töltött el a zöld-fehér klubnál, kétszer volt bajnokcsapat tagja, az 1962/63-as, valamint az 1964-es idényben. 1965-ben meghatározó játékosa volt a Juventust legyőző VVK győztes csapatnak. A magyar válogatottban 1952 és 1961 között 14 alkalommal szerepelt. Helsinkiben (1952-ben) aranyérmet, nyolc évvel később Rómában (1960-ban) pedig bronzérmet szerzett a magyar olimpiai labdarúgó válogatottal.

Dalnoki Jenőre játékosként a meggátolhatatlan győzni akarás, a mindent elsöprő lendület és a keménység volt jellemző. Játékospályafutását követően hű maradt klubjához s a Ferencváros kispadján további számos sikert élt meg. Összesen 397 mérkőzésen dirigálta a zöld-fehéreket, mely azóta is rekordnak számít. 1985-ben megkapta a mesteredzői kitüntetést, a klub szurkolói pedig minden idők legjobb ferencvárosi edzőjének választották. Edzőként: 1975-ben veretlenül vezette a Ferencváros csapatát a KEK döntőbe. 1975/76-ban a híres "Csikócsapattal" bajnoki cím, 1974-ben és 1976-ban pedig a Magyar Kupa megnyerése fűződik nevéhez.

(forrás: dalnokiakademia.hu)


2013. december 7., szombat

A Népstadion építése

Bélyegen a Népstadion végleges változata - sohasem valósult meg, a legfelső karéjok nem értek körbe...
1948-ban az ÉTI tervezői, Dávid Károly, Juhász Jenő és Kiss Ferenc elkészítették az első vázlatterveket, 70 ezer fő befogadóképességű stadiont képzeltek el a Kerepesi út–Dózsa György út–Thököly út közti területre. 
A stadiont a későbbiekben 100 ezer fősre akarták bővíteni. Az építkezés – végleges tervek nélkül – 1948. július 13-án kezdődött el, a Stadionépítő Vállalat kivitelezésében. Az első kapavágást a régi lóversenypálya 27 hektáros telkén Hegyi Gyula, az Országos Testnevelési és Sport Bizottság (OTSB) elnöke tette meg. A főváros lakossága lelkesen azonosult az üggyel, rengetegen vettek részt önként a munkában, amint Puskás Ferenc és az Aranycsapattagjai is. 
A helyszínen hét üzemben gyártották előre az elemeket, köztük a 20-24 tonnás vasbeton gerendákat. 664 ezer köbméter földet mozgattak meg, 84 nagy építőgép dolgozott az építkezésen, daruk, mozdonyok, exkavátorok, szállítószalagok, úthengerek és betonkeverők. A munka során 45 ezer köbméter betont, 2,5 ezer tonna betonvasat dolgoztak be, 24 ezer tribünelemet és közel 15 ezer lépcsőelemet helyeztek el. A világításhoz és az eredményjelző berendezésekhez 18 ezer izzóra volt szükség, 150 ezer folyóméter vezetéket építettek be. A költségek akkori áron 160 millió forintot tettek ki. A stadiont a szocreál építőművészet jegyében munka közben is majdnem áttervezték, de ez pénz- és időhiány miatt végül elmaradt.
Miután a Szabad Európa Rádió jelentette: megrepedtek a gerendák, emiatt nem tudják időre befejezni a létesítményt, négy minisztert tettek felelőssé az 1953. augusztus 20-i befejezésért, s Farkas Mihály honvédelmi miniszter ezer katonát rendelt ki az építkezésre. Így a korszak presztízsberuházása határidőre elkészült, hivatalosan 78 ezer fős lelátóval. A tervezett százezres tribün sosem valósult meg.
(wikipédia)







(képek forrása: indafoto.hu/fovarosiblog)

Kapcsolódó írások:

2013. december 6., péntek

Sárosi-gólok

1938. világbajnokság, döntő: Olaszország-Magyarország 4:2
(g: Colaussi, Piola, Colaussi, Piola, ill. Titkos, Sárosi)




1936. Magyarország-Németország 3:2, g: Titkos, Cseh, Sárosi, ill.Urban, Lenz

Magyarország - Németország (1936)




1937. Magyarország-Ausztria 2:2, s: Sas, Cseh, ill. Presser, Presser


1937. Lazio-Ferencváros 4:5
Balra a Lazio kapitánya, Silvio Piola, jobbra a Ferencváros kapitánya, Sárosi György.

1940. Magyarország-Svájc 3:0, g: Sárosi, Sütő, Sárosi


Kapcsolódó írások:

Magyarország - Németország (1936)

Hiányzott a stílus a játékból




A válogatott mérkőzések megszokott képe: harmincezer néző a Hungária-úti sporttelepen. Megszokott és mégis mindig imponáló a sporttömeg hatalmas megmozdulása, ahol nincsenek klubérzelmek és mindenki csak egyet akar: a magyar csapat győzelmét.

A hűvös, de napsütötte március idusán a hölgyek ezt az alkalmat használták fel arra, hogy bemutathassák a tavaszi divat legújabb kreációit. Németországból két különvonat 3000 futballdrukkert hozott Budapestre.

Mielőtt megkezdenék a mérkőzést, a megafónon keresztül felcsendül a német és a magyar Himnusz, aztán megkezdődik a meccs. A német Sold indítja el a labdát és a tizenegy magyar fiú ellen a német csapat összeállítása a következő:
Sonnrein – Münzenberg, Munkert – James, Sold, Kitzinger – Elben, Gellesch, Lenz, Szepan, Urban.

A támadás azonban megakad Turain és máris mi jövünk lendületbe ezzel a csapattal:
Szabó – Vágó, Bíró – Sebes, Turai, Dudás – Cseh, Kardos, Sárosi dr., Toldi, Titkos.

Turai átadja a labdát Toldinak, akinek bombalövését a német kapus csak kiütni tudja, viszont Kardos mellé lő. Szepan próbálkozik előretörni. Sebes löki. Az Elbern-Gellesch összjátékot Bíró rombolja szét.

A mi támadásunk lassú, viszont a német védelem hosszan adja előre a labdát és mindjárt veszélyes helyzet keletkezik a magyar kapu előtt, mert a két német csatár, szőke haját lobogtatva, villámgyorsan tör előre.

És aztán telnek a percek. A német jobbszélső lesállásból megugrik, Bíró csak nehezen szereli őket. Aztán Vágó lép közbe. A Kardoshoz kerülő labdák mind elvesznek. Kardos lassú, de azért kétszer is jól próbálja szöktetni Csehet, de a beadás kárba vész.

Sárosira állandóan hárman vigyáznak. Ő mégis le tudja adni a labdát Titkosnak, aki lerohan, de aztán szerelik. Pár perc múlva Sárosi a védelem gyűrűjéből háttal állva pompás labdát ad, Csehnek, aki szépen lő, a német kapus azonban párduc módjára ugrik a labdára és megkaparintja.

Magyar támadások pergőtüze alatt áll a német kapu. Sárosi fejese hajszálnyira megy el a kapu mellett. Támadásainknak a 15. percben lesz eredménye. Turai oldalra adja a labdát Titkosnak, aki pár lépést megy előre, itt szembe találja magát Elbernnel, erre Titkos a német fedezet mellett befelé tart.

Mindenki azt várja, hogy a magyar csatár átadja a labdát valakinek, de ehelyett hirtelen belerúg a labdába, amely a széltől is támogatva, a tömörülő német védelem legnagyobb csodálkozására, bezúdul a kapuba. 1:0-ra vezetünk.



Tapsol a tribün, de aztán elhalkul a biztatás, mert a magyar csapat támadó akciói nem meggyőzőek. Fedezetsorunk kevés jó labdát ad előre és a csatársor nem tud megbirkózni a niebelungi hősök mintájára szívósan és lelkesedéssel küzdő német védelemmel.

Kardosnak külön balszerencséje van. Ahányszor hozzá megy a labda, abból mindig baj lesz. A németek ugyanis amikor szerelnek, mindjárt támadásba lendítik saját csatársorukat. A 30. percben rossz csatársorakció után a német balszélső Urban fedezetlenül áll, senki sincs a közelében. Urbanhoz vágják a labdát, aki előretör és a kifutó Szabó mellett kiegyenlít. 1:1. Most a német drukkerek tapsolnak.

A német védelem minden magyar támadást vissza tud verni. A 28. percben Cseh beadását Sárosi lövi, a kapus kiüti, aztán Kardos lövését a kapuban álló Janes hátvéd fejeli vissza. Kardost szidalmazza a közönség, mert lassú, nem megy a labdára és minden megmozdulása hasznavehetetlen.

A 30. percben egyszer csak megjelenik a pálya szélén Dietz Károly, futballkapitány, odainti magához Kardost, aki kicserél Sztancsikkal. A másik percben már a budaiak jeles csatára, Sztancsik játszik a magyar csapatban.

De neki sincs sok szerencséje. A német védelem tömörül, Szepan állandóan a hátvédnek segít, de amikor ők jutnak támadáshoz, mindjárt előrerobog és a magyar védelemnek sok munkája akad. Ezután vége az első félidőnek.

Mielőtt elkezdenék a második félidőt, a német csapat felvonul a díszpáholy elé és üdvözli a kormányzót. Aztán folytatják a csatát. Már előre látni, hogy itt csak a legnagyobb harc árán lehet győzni. A 13. percben mentők érkeznek a pályára, mert az állóhelyen szükség van rájuk, többen rosszul lettek. Ugyanebben a pillanatban Urban lerohan és középre adja a labdát.

Bíró, a magyar csapat hátvédje a labda helyett a levegőbe rúg és máris ott terem a dortmundi Lenz, aki a német nézők örömujjongása közben a vezető gólt rúgja. A németek vezetnek 2:1-re.

Pesszimista hangulat keletkezik a tribünön. Erre minden ok megvan, mert megint erős a német támadás és Gellesch kitörése után Szabó eléje fut és a német csatár kapufának lövi a labdát, ahonnan az visszapattan. Szabó ölébe. A 19. percben végre kiegyenlítünk.

Titkos beadása után kavarodás keletkezik a német kapu előtt. Sárosi a labdát Sztancsikhoz fejeli, ő csellel becsapja a németeket és a labdát átengedi Csehnek, aki közelről kiegyenlít (2:2).



A 38. percben eldől a nagy csata sorsa. Titkos beadása után a német védelem utolsó erőfeszítéssel igyekszik elhárítani a gólveszélyt. Toldi a kapus elé áll és Sárosi befejeli a labdát (3:2).



Még néhány német erőfeszítés következik, majd Toldi lövi fölé a labdát. Vége a mérkőzésnek.

A magyar csapat, amely tulajdonképpen formánkívüli játékot mutatott, technikai tudásával tudta kiharcolni a minimális gólarányú győzelmet. A 3:2 arányú győzelem megérdemelt, annak ellenére, hogy mindkét oldalon stílustalan volt a mérkőzés.

A németek a W-formációt játsszák, amely színtelenné teszi a játékot. A magyar csatársor nehezen tudott megbirkózni a német védelemmel, ahol nemcsak a hátvédek, hanem a fedezetek, sőt legtöbbször az összekötő csatárok is harcolnak. Az is nagy baj volt, hogy ahelyett, hogy a magyar csapat saját stílusát, a lapos játékot forszírozta volna, mindig magasban játszott. Ez pedig a gyors, szívós és rendkívül szorgalmas németeknek vált előnyére.

A mérkőzés után kisebb incidens történt az öltözőben Dietz Károly futballkapitány és Schaffer Alfréd tréner között, aki kifogásolta Kardos megszégyenítő kiállítását. Erről a kiállításról különben a futballkapitány úgy nyilatkozott A Reggel munkatársának, hogy Kardost lámpalázas, gyenge játékáért kellett kiállítania, mert látta, hogy vele lehetetlen lesz megnyerni a mérkőzést.

– Arról már nem tehetek – mondotta Dietz Károly – hogy a helyére beküldött Sztancsik ugyancsak gyengén szerepelt. A magyar csapatnak szerintem Szabó, Vágó és Turai volt a legjobb tagja.

(huszadikszazad.hu)

hivatalos, barátságos válogatott mérkőzés
191. hivatalos válogatott mérkőzés
helyszín: Budapest, VIII. ker., MTK stadion
nézőszámok:huszadikszazad.hu: 30.000
nso.hu: 33.000
dfb.de: 35.000
  1. 1 - 015' Titkos Pál
    1 - 132' Urban Adolf
    1 - 248' Lenz August
    2 - 253' Cseh László
    3 - 283' Sárosi György
Magyarország MagyarországNémetország Németország
  1. Szabó Antal
  2. Vágó József
  3. Bíró Sándor
  4. Sebes Gusztáv
  5. Turay József
  6. Dudás János
  7. Cseh László
  8. Kardos István 33' »
  9. Sárosi György
  10. Toldi Géza
  11. Titkos Pál
cserék
  1. 33' » Sztancsik József
  1. Sonnrein Heinrich
  2. Münzenberg Reinhold
  3. Munkert Andreas
  4. Janes Paul
  5. Sold Wilhelm
  6. Kitzinger Albin
  7. Elbern Franz
  8. Gellesch Rudolf
  9. Lenz August
  10. Szepan Fritz
  11. Urban Adolf
szövetségi kapitány:
Dietz Károly

(magyarfutball.hu)
szövetségi kapitány:
Herberger Sepp

2013. december 5., csütörtök

Vélemények Benéről

forrás: nol.hu
Az olimpiáról hazaérkező Bene Ferenc a Ferihegyi repülőtéren, 1964-ben
"Bene Ferenc. Jól jegyezd meg magadnak ezt a nevet! Puskás Ferenc óta nem láttunk ilyen játékost. Sokkal jobb, mint a legjobb angol labdarúgók!" (Daily Sketch)

"...12 évi szünet után a magyar labdarúgó válogatott ismét az ötkarikás dobogó legmagasabb fokára állhatott. Bene Ferenc, az olimpiai torna gólkirálya egycsapásra felhívta magára a világ labdarúgó szakembereinek figyelmét. Az Ú. Dózsa ifjú nehéztüzéréről áradozott a szaksajtó. 

A spanyol El Mundo Deportivo odáig ment, hogy kijelentette:
Bene mindent egyesít magában: Hidegkuti tisztánlátását, Puskás lövőkészségét, Kocsis fejjátékát és Czibor gyorsaságát.

Vittorio Pozzo, az egykori legendás emlékű olasz világbajnok együttes mestere, aki megtekintette az olimpia legérdekesebb labdarúgó mérkőzéseit, a Magyarország-Csehszlovákia döntő után a következőket mondta:
Rengeteg nagy tudású, világklasszis labdarúgónak tapsoltam már életemben. De szavamra mondom: kevés volt köztük olyan, mint Bene! Kivétel nélkül minden mérkőzésen magasan az átlag felett teljesített, s amit a döntőben a magyar együttes második gólja előtt művelt,az egyszerűen egyedülálló volt. Új csillag tűnt fel a sportág egén Bene Ferenc személyében!

A patinás angol lap, a Times így vélekedett az ifjú gólgyárosról:
Bene szédítő gyorsaságával és ellenállhatatlanságával a legnagyobb lendületre ösztönözte társait.

De egy másik angol újság, a Daily Mail sem fukarkodott a hízelgő jóslással és dicsérettel:
Úgy látszik, a magyarok véget vethetnek 1966-ban a világbajnokságon a brazilok fölényének. Mivelhogy egyetlen olyan játékos sincs Angliában, aki Benéhez fogható lenne!

A francia L'Equipe egyenesen futurológiai kijelentést tett:
Valószínű, hogy a "bolygó középcsatár" Bene Európa egyik legnagyobb gólzsákja lesz."

(Zsiday István: Ferike, a góleádor)

Bene Ferenc (Balatonújlak, 1944. december 17. - Budapest, 2006. február 27.)

forrás: hiresmagyar.network.hu
Bene Ferenc

Sokoldalú támadójátékos volt, aki a Dózsában középcsatárként szerepelt, a válogatottban azonban Albert Flórián miatt a jobb összekötő posztját töltötte be. Marcali és Kaposvár csapataiban játszott, Avar István fedezte fel és ajánlotta a 17 éves játékost az Újpestnek 1961-ben. 17 éven át, 1978-ig az Újpesti Dózsa játékosa volt. Később játszott a Volán, a finn Seinäjoki, a Soroksár és a Kecskeméti SC csapataiban. 418 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 303 gólt szerzett ezeken. Ötször lett magyar gólkirály. Nyolcszor nyert magyar bajnoki címet, háromszor Magyar Kupát. 1974-ben BEK-elődöntőt játszott. 1975-ben az akkori kupaforduló legszebb gólját rúgta Nyugat Európában. Nevét viseli a Kaposvári Rákóczi FC labdarúgó akadémiája. 

Sikerei, díjai: Olimpiai bajnok: 1964, Tokió; gólkirály: 1964, Tokió (12 gól - olimpiai rekord); Európa-bajnoki bronz: 1964, Spanyolország; Magyar bajnok: 1969, 1970-tavasz, 1970-71, 1971-72, 1972-73, 1973-74, 1974-75, 1977-78; ezüstérmes.: 1961-62, 1967, 1968, 1976-77; bronz érmes: 1962-63, 1975-76; gólkirály: 1962-63: 23 gól; 1969: 27 gól; 1971-72: 29 gól; 1972-73: 23 gól; 1974-75: 20 gól (holtversenyben); Magyar Népköztársasági Kupa (MNK) győztes: 1969, 1971, 1975; Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) elődöntős: 1973-74; Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) elődöntős: 1961-62; Vásárvárosok Kupája (VVK) döntős: 1968-69; Az év labdarúgója: 1964, 1969; 1972-ben meghívták az Európa-válogatottba.

(forrás: sportmuzeum.hu)

2013. december 4., szerda

Többet várt a világ -1964. Európa-bajnokság

Baróti Lajos szövetségi kapitány 1962-re remek gárdát faragott a válogatottból, meglehet, kezére játszott az átlagon felüli minőséget képviselő felhozatal. A régieken (Mátrai Sándor, Sárosi László, Sipos Ferenc, Tichy Lajos, Fenyvesi Máté, Göröcs János, Albert Flórián és mindenekelőtt Sándor Károly) kívül olyan ifjú klasszisokat épített be a csapatba, mint Farkas János, Mészöly Kálmán, Rákosi Gyula, vagy Bene Ferenc, utóbbit később a „Chile utáni idők legnagyobb magyar felfedezettjeként” tartottak számon. 1964-re aztán megérkezett Varga Zoltán és a nagyválogatottban rutintalannak számító „állandó” olimpikon, Novák Dezső is. A ferencvárosi összekötő abszolút újoncként utazott el Spanyolországba.

A magyar válogatott a walesiek (3:1 – Albert Flórián, Tichy Lajos és Sándor Csikar góljával; 1:1 – Tichy), a Sós Károly által felkészített NDK-beliek (2:1 – Bene Ferenc, Rákosi Gyula; 3:3 – Bene, Sándor, Solymosi Ernő) és a franciák (3:1 – Tichy 2, Albert; 2:1 – Sipos Ferenc, Bene) testén keresztül egészen a spanyolországi négyes döntőig menetelt, ahol éppen a házigazdákkal kellett megküzdenie a fináléba kerülésért (2:1 - Bene). 

A harmadik helyért zajló összecsapás előtt Baróti öt helyen is változtatott csapatán: Mátrai helyett Novák lett a jobbhátvéd, Sárosi helyett Ihász Kálmán a balhátvéd, Solymosi bekerült a fedezetsorba, elöl Farkas és Varga alkotta a jobbszárnyat, Bene pedig balösszekötőbe került az elődöntőben fásultan mozgó Tichy helyére. A mester elképzelése bevált, az együttes – ezúttal is 120 perces csatára kényszerülve – 3:1-re legyőzte a dánokat. Jellemző futballunk akkori erejére, hogy a bronznak nem igazán örült a hazai közvélemény…



(képek forrása: tempofradi.hu)

Európa-bajnokságok története

forrás: timesoccer.com
A Henri Delaunay-trófea új verziója
A labdarúgó világbajnokságok már sokszor szóba kerültek ezen az oldalon, és az olimpiákról is beszéltünk már, de az Európa-bajnokságok valahogy eddig kimaradtak. Ha szeretnétek, szívesen készítek erről is egy sorozatot, amelyben visszaidézzük az Eb-ket magyar szempontból, de ma egyelőre csak a verseny történetével, szabályaival foglalkozunk.

Hugo Meisl egyik kigondolója, elindításának kezdeményezője volt az európai válogatott csapatok küzdelmét elősegítő Európa Kupa versenykiírásnak. Henri Delaunay, az UEFA első főtitkára 1927-ben letette a FIFA elnökségének asztalára az európai labdarúgó válogatottak részére kiírandó – az 1916 óta működő dél-amerikai bajnokság mintájára – Európa-bajnokság tervezetét. A FIFA elnöksége nem támogatta elképzelését, félve európai pozíciójának elvesztésétől. 

kép forrása: wikipédia
Henri Delaunay, az UEFA első főtitkára

1927–1930 között AusztriaCsehszlovákiaMagyarországOlaszországSvájc részvételével kiírták a Európa Kupát, ez volt az első nemzetközi labdarúgókupa. A tornagyőztes a Csehszlovák iparművészek által készített Európa Kupát kapta.

A torna 1955-től drGerő Kupa néven 4 évenként került lebonyolításra (ezt a magyar gárda egyszer hódította el: természetesen az Aranycsapat volt a győztes, amely a "döntőben" Olaszország ellen nyert idegenben 3-0-ra 1953-ban)

Az Európa-bajnokságokat 1960 óta rendezik meg, szintén négy évente. Kezdetben Európai Nemzetek Kupája volt az elnevezése, 1968 óta használjuk az Európa-bajnokság nevet. A kupát az UEFA első főtitkára tiszteletére Henri Delaunay-trófeának nevezték el.

1976-ig mindössze a legjobb 4 csapat vett részt a tornán. A tornán résztvevők számát 1980-ban 8-ra, 1996-ban 16-ra növelték. 2008. szeptember 26-án az UEFA arról határozott, hogy 2016-ban 24 csapat vehet részt az Eb-n, és 51 mérkőzést rendeznek.

Az első ilyen eseményt 1960-ban a Szovjetunió nyerte. Három alkalommal a német (kétszer NSZK-ként) és a spanyol válogatott diadalmaskodott. Rajtuk kívül a franciák mondhatják magukat többszörös győztesnek, ők kétszer nyertek Eb-t. A címvédés első ízben a spanyol válogatottnak sikerült 2012-ben.

Bélyeggyűjtemény 1972-ből 

A magyar válogatottnak elég szegényes az éremtáblázata, 1964-ben a harmadik helyen végzett a csapat
 (keret: Szentmihályi  · Mátrai  · Mészöly  · Sárosi  · Nagy  · Sipos  · Bene  · Komora  · Albert  · Tichy  · Fenyvesi  · Gelei  · Novák  · Ihász  · Solymosi  · Farkas  · Varga  · Rákosi  · Nógrádi  · Sándor  · Szövetségi kapitány: Baróti Lajos)
míg 1972-ben a negyedik helyen (keret: Géczi · Fábián · Bálint · Juhász P. · Juhász I. · Páncsics · Szőke ·  · Bene · Kocsis · Zámbó · Rapp*· Albert · Dunai · Kozma · Szűcs · Kovács· Vépi· Vidáts*· Szövetségi kapitány: Illovszky Rudolf (*nem lépett pályára)
Az összes többi alkalommal nem sikerült kiharcolni az indulás jogát. 

(forrás: wikipédia)